Méhekről és mítosz rombolásról

"Amire én valójában kíváncsi vagyok, az, hogy hogyan mondunk el történtetek, hogy azok maradandóvá váljanak. Tehát mik ezek a kortárs mítoszok, amik meghatározzák a mai társadalmakat. Tehát ha azt mondjuk, hogy nem csak a tények, a statisztikák a racionalitás számít, akkor mikre számíthatunk a mai társadalmakban, amikre számíthatunk?... Kell, hogy legyen egy narratíva, amire fölépül a beszélgetés… Tehát ez a kérdés, hogy hogyan mesélünk, a mai hétköznapokban. Az én szóhasználatomban a mítosz. egy hosszútávon jelen levő, jelentéssel bíró történt, amire az emberek szeretnek hivatkozni, amihez vissza tudnak térni… vagy a Holokauszt. Egy egész jelentés történet bonatkozik ki, mikor azt mondja, hogy Holokauszt.” – Sonnenvend Júlia, FP 52. adadás

Az adásban számos politikai téma is elemzésre kerül, így nem adom meg a videó forrását. Az más kérdés, hogy a politikai aspektusok elhallgatásával már torzul az észlelés. De végülis erről is szeretnék írni. Tegnap hallottam életemben a fent idézett hölgyről, de tőle függetlenül is többször írtam már a mítoszokról, igaz a mi világunkat, a BDSM-et érintő, fiktív, dicsőséges narratívákról törekedtem a leplet lerántani.

A BDSM világában ugyanúgy érvényesek a szociálpszichológia "természet"törvényei mint bármely más társadalmi csoportban. Ebből adódóan, ha valaki mítoszt szeretne rombolni, beindulnak az önvédelmi reflexek. A történelem pedig egész tárházát tárja elénk annak, hogy mi történik/történhet azokkal, akik az aktuális fentálló történetek valóságosságát kezdik ki.

"Vannak úgy nevezett magyar dolgok, mint a lángos," -mondja ugyanebben a beszélgetésben Sonnenvend Júlia. Említi még a disznőölést és más hagyományosan magyarosnak tekintett aspektusokat is.

A BDSM pedig olyan, mint a lángos, vagyis olyan, mint a magyaros dolgok, vagy svédes, vagy burmai, vagy kazahsztáni dolgok. Vannak arról mitikus elképzeléseink, hogy egy BDSM-es ember mikről ír, miket csinál, milyen ember, hogyan gondolkodik.

Ezen kép tagadása, vagy árnyalása könnyen zavart kelt/kelthet másokban. Logikailag onnan is látszik, hogy a mítosz, amire utaltam csak egy képzet, a valóság feltupírozott, kedvünkre valóbb változata, hogy jellemzően nem érkeznek ellenérvek a mítosz rombolási kísérletekre.

Képzeljük el, hogy a méhek képesek gondolkodni, beszélni és kulturáltan vitatkozni. Ha azt mondják egy kolónia lakóinak, hogy valaki betört a kasukba és a királynőjük életét fenyegeti, vajon melyik méhnek fog eszébe jutni, hogy vitatkozzon a veszélyes betolakodóval, megérvelve, hogy miért kellene inkább máshol élelmet keresnie?