2022. 07. 04. 21:14 | Megjelent: 598x
Azt mondják, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Több szempontól is szét lehetne szedni ezt a mondást, de ezekbe nem fogok belemenni.
Asszony-ember mondott a minap egy elgondolkodtatót: "Nem értem, hogy miért jó valakinek, ha a számlját egy nő kontrollálja. Miért nem adakozik inkább, aki erre vágyik?
A findom-ot korábban már többször elemeztem, és egy kolléga is írt róla, valahogy így: "Egy szexuális vágy, fetisizálódott változata."
Ha gyakorlatias szempontból nézzük a kérdést, szerintem az kifejezetten izgalmas eredményt hozhat.
Bernard de Mandeville, holland gondolkodó írt arról, hogy mennyire pörgeti a gazdaságot, ha a férfiak szőrméket, ruhákat és egyéb drága kelméket vesznek a kitartott hölgyeknek. Egyébként az említett férfiú állatvédő is, de ebbe szintén ne merüljünk most el.
Ha X összeget költ Csaba nőkre, vagy ugyanennyit költ konzervekre, játékokra, édességre, tartósélelmiszerre szerintem ugyanannyira pörgeti a gazdaságot, így gyakorlati szempontból nincs különbség a két cselekedet gazdaságra gyakorolt hatása közt. Illetve annyi van, hogy más szektorokat mozgat Csaba, mikor egyik vagy másik lehetőséget választja.
Most azzal az eshetőséggel nem foglalkozunk, hogy Csaba nagyon tehetős és mind gyerekeket, vagy más rászorulókat, és nőket is tud támogatni.
Így az a kérdés, hogy melyik jobb, a nők kitartása, vagy a rászorulók támogatása alapvetően egy morális felvetés. Én pedig szeretek moralizálni, és ha logikusan végig gondolom a kérdést, van is álláspontom, de nyitva hagyom a gondolatmenetet, hogy ki-ki maga dönthesse el, melyiket tartja helyesnek.
Hozzászólások (28)
Érdekes felvetés lenne az erkölcsöt az alapvető termelési tényezők közé rangsorolni.
Magam részéről, nekem meg addig jó, amíg nem értem, hogy ez mitől is jó.
Plusz, ahogy felmerült az egyik eset altruizmus, a màsik merő önzőség. Ezzel sincs gond, kivéve ha sajàt értékrendünkkel megyünk szembe.
De az erköécsfilozófia nem tudom mennyire èrdekel benneteket :).
Ha azt vizsgálom, hogy ezért mennyien tartják magukat boldondnak, akkor az arány azonos, csak a nemeket kell megcserélni.
Mindenki magának vonja le a következtetést. Lehet, hogy csak az egyik nem gyorsabban tanul,mint a másik. :)
Az egyik, Rejtő szavaival élve, hogy "tiszteljuk bajtársaink agybaját", azaz mindenkinek joga van fétishez, vágyhoz, amilyet szeretne (és amivel másnak nem okoz visszafordíthatatlan kárt, de ezt azért zárójelezem, mert egy másik, és hosszú téma).
A másik elv, amit te is említesz, hogy a lófasznak is van vége, vagyis az ostobaság és a fétis nem ugyanaz. Ha én nekem az a vágyam, hogy három tucat madárpók csípjen meg, akkor az nem sokban különbözik attól, mintha háromszögletű kalapot teszek a fejemre és kijelentem, hogy én vagyok Napóleon tizenharmadik reinkarnációja.
Én el tudom fogadni, hogy létezik olyan férfi, aki arra vágyik, hogy anyagilag kihasználják és el tudom fogadni, hogy létezik olyan nő, aki meg ennek a fordítottja. De a különbség a dizájnertáskáért lehúzós tizenéves csajok módszere, valamint egy valódi fetisiszta nő között az egész fétisnek a kultúrája. Amit nem nyerünk meg egyik pillanatról a másikra, gyanítom, hogy az fog történni, hogy a kamu findominák még jó sok embert fognak lehúzni, mire a célközönség valamelyest detektálja a különbséget a fetisiszta és a kamuzó nők között. Ez akár évtizedek kérdése is lehet. Ha ez megtörtént, akkor elméletben létezhetnek olyan findominák, akiknek a létezésében a jelen korunkban egyikünk sem hisz. :)
Az elosztás/felosztás/újraosztás rendszere is leginkább abban befolyásolja ezt a folyamatot, hogy kit mennyire tesz motiváltá a hatékonyság növelésére.
Nehezen tagadható, hogy a nőkért vívott verseny összemérthetetlenül nagyobb motiváció a társadalomban, mint a jótékonykodás.
(hogy ez helyes vagy nem azt szándékosan nem taglalom)
Személyes tapasztalat, hogy a bő családban vannak olyan személyek, akik a hazai Vöröskereszt hálózatában valahol középmagasságba kapaszkodtak. Talán nem lesz meglepő, ha azt mondom, de időről időre megjelennek az adományokból az ismeretségi körben, és nem feltétlenül rászorultsági alapon. Amit ember hajt végre, ott az ideológiai háttér mögött mindig érdemes meglesni az egyéni érdekeket is...
A tapasztalatom a NGNPO-kal, hogy elég rossz a visszaosztási arányuk, közelíti a paréto eloszlást... A legjobb példa a Vöröskereszt, csak fussátok át az éves jelentéseiket...
Szóval ha már valaki felesleges javakkal rendelkezik és ezt így akarja felélni, hát tegye, csepp a gazdasági tengerben...
Más kérdés, hogy szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban a findomnak kialakul valamiféle kultúrája, nálunk viszont ez egyelőre megragadt az olcsó lehúzás proletár fantáziavilágában. Gondolom ezért is jönnek néha mindenféle zsákfalvakból fiatal nők a Pixie-re, hogy hátha le tudnak hűzni pénzzel valakit, elvégre még Magyarországon is vannak olyan helyek, ahol negyven-ötvenezer forint egy kisebb vagyonnak számít, elég egyszer sikerrel járniuk.
Remélem nem túl erős...
Az a baj a rászorulóknak adakozással, hogy hamar elveszi a kedved az önmegvalósítástól és önálló boldogulástól... Persze nem a szükséghelyzetben lévőkre gondoltam, hanem az állandó problémákkal küzdőkre...
Kinek, mi a siker? Szabó Pétert is megkérdezheted..
Viszont egy érdekes dolog a gazdaságból, a Pareto-elv kiválóan működik, a költések 80%-a nőkhöz köthető... Már csak ezért se engedném senki ember lányának, hogy kedvére parádézzon a bankkártyámmal...
Végül is a findom világban manapság is annak számítanak nem? :)
szerencsém, hogy nő vagyok, így a findom nem érint. én csak néhány tartós kapcsolatomban tartottam el rövidebb-hosszabb ideig pasikat...
szerintem nem voltam normális.
most, ha van egy kis tényleg fölösleges pénzem, akkor egy konkrét vakvezető kutya képző központnak szoktam utalni. nem tudom, hogy ezzel mennyire segítem vagy hátráltatom a gazdaságot, de nagyon jó érzés a lelkemnek, hogy vak embereknek tudok közvetetten segíteni :)
Egy kis érdekesség: az angolban a mistress kifejezés, eredetileg kitartott szeretőt jelentett.
Az adakozással az a baj, hogy valós gazdasági teljesítmény nélkül juttatunk valakit előnyökhöz, tehát gyakorlatilag transzferáltuk a saját fogyasztásunkat. Ez magában nem tolja a gazdaságot, csak ha valós értékteremtés is leledzik a szolgáltatás mögött... Pl. ha jól leszopnak X pénzért és ettől jobban megy a munka, kevesebbet hibázok és több minden fér bele heti 40 órába :)