Elme kattogtatósok

"Azt mondtad >>egyszer<<. Ha valaki azt mondja: >>egyszer<<, arra gondol, hogy soha." - West World 1. évad 3. rész.

Hasonló állítást fogalmaztam meg néhány évvel ezelőtt a majd kifejezéssel kapcsolatban.

Jelenleg úgy gondolom, hogy az elme kattogtatós filmek divatja az Inception/Eredet (2010) című alkotással kezdődött,* de a teljesség igénye nélkül idesorolom az Időhurkot (2014), a Happy Death Day-t (2017), a Boss level-t (2021), és a West World-öt (2016-), és a Stranger Things (szintén 2016-) első évadát. Illetve volt idén egy magyar próbálkozás is Zanox címmel.

Idén jött ki , a Mindenhol, mindenkor, egyszerre is, amelyet grafikus barátom ajánlására néztem meg, és ami alaposan megtrippeltette a gondolkodásmódomat.

Utóbbi csak amiatt tűnt érdekesnek, hogy a férfi főszereplő (Bálint Előd) külseje alapján, számomra hasonlít Ezra Millerre.

Értem, hogy ide sokan kikapcsolódni járnak, és kint tombol a kánikula, de épp utóbbi ad okot arra, hogy elgondolkodjunk. A meteorológusok szerint már az sem túl jó ha három napnál tovább egyhuzamban 27 fok felett van a hőmérséklet. Ezen a héten 4-5 napot van 35 fok felett folyamatban.

A tyúkokat naponta 1-2 alkalommal lespiccelem egy kis üvegcséből vízzel, hogy ne kapjanak hőgutát. Egy baromfis csoportban két olyan bejegyzést is láttam nemrég, hogy hőgutában pusztultak el a jószágok.

Persze sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy ez nem így van, vagy, hogy a kisember semmit sem tehet. Pedig sok kicsi tényleg sokra megy. A legnagyobb bolgyókat és óceánokat is parányi részecskék alkotják, és a legapróbb egysejtűeknek is fontosszerepük van az ökoszisztémák fentmaradásában.

Nem szoktam azért nézni valamit, mert divat, a Trónok Harcát is csak akkor kezdtem el többszöri unszolásra elkezdeni, majd darálni mikor már a 4. évadnál járt a kultikus alkotás.

Azonban az időhurkos, robot/elme témákkal mélyebben foglalkozó filmek és sorozatok képesek lehetnek komolyabban elgondolkodtatni az embert. Ha jól emlékszem az első ilyen élményem a Tűzűgyűrűvel (2013) volt, mikor a japán, jäger pilótanő rajta maradt a régi emlékein driftelés közben és majdnem kivégezte az egész bázist.

A túltermelés pedig érinti a szexuális játékszer és fétis ruhapiacot is. Rengeteg műanyagot termelnek a gyárak és üzemek ezen iparágak számára is. Megítélésem szerint pedig a fogyasztói társadalomnak már most vége van, csak még nem akarja ezt elfogadni az emberiség.**

Persze homokba dughatja bárki a fejét, és mondhatja továbbra is azt, hogy az egyén nem tud semmit sem tenni. Jelen esetben azonban nem az úthenger és nem is az oroszlán fog véget vetni a struccpolitikának, hanem sokkal inkább egy árvíz, egy homokvihar, vagy a grillcsirke nevelő hőség.



* Ugyanebben az évben jelent meg a nem kevésbé jó, és nem egyértelmű befejezéssel bíró alkotás, A viharsziget is.

** Az ihletet -részben- @Gunslinger kolléga adta.