Igazságról és boldogságról, avagy a rásértődés művészetéről

BDSM Blogok » Blog - RisleyAddix » Igazságról és boldogságról, avagy a rásértődés művészetéről
06. 23. 12:44 | Megjelent: 140x
Két dolgot leszögezek mielőtt a lényeg előtti bevezetésre térnék:

- ez egy erősen filozófikus írás, mindenki saját felelősségére olvassa, főként ilyen kánikulában
- jelenségekről szoktam írni, ezért ha bárki felismerni véli itt, saját Hawaii ingét, az csak egy ruhadarab a sok közül, nem egyetlen ember öltözködési szokásairól szoktam morfondírozni

A mi kultúrkörünkben - mind ógörög, mind keresztény-, erős gyökerei vannak, annak a hagyománynak, hogy az igazság keresése, az igaz emberként történő életvezetés boldogságot eredményez az egyén számára. Értem, hogy szubjektív, hogy milyen az igaz ember és mi az igazság, -főként ha valaki (velem ellentétben) jól ért a fizikához, de az embernek lehet saját meggyőzédése/vélekedése arró, hogy ő mit tart jó/igaz viselkedésnek, az pedig, hogy 2 citromos sört vettem a boltban, vagy igaz, vagy nem.

Most jön a lényegi, ám még összetettebb rész. Attól, hogy valaminek nagy hagyományai vannak, nem lesz szükségszerűen igaz. Miként attól sem, ha valamit sokan tesznek, vagy sokakkal megteszik.

A sörivás például nem lesz egészséges azért, mert sok laikus azt mondja: "Borban az igazság, sörben az egészség." Attól pedig nem lesz jó dolog az örményekkel szemben elkövetett genocídium sem, ha sokan azt mondják, hogy megérdemelték a kaukázusi kereskedők, amit a törökök tettek velük.

Többen -így asszonyember is- rávilágítottak, hogy lehetséges, hogy érdemesebb lenne kevesebbet foglalkoznom az igazság keresésével, és akkor boldogabb lennék. Ebben lehet igazság, csak kicsit olyan érzés, mintha azt mondanád egy hódnak, hogy ő akkor is élhet teljes életet , ha nem dönt ki fákat és nem épít gátat.

Az igazság olyan, mint a hagyma, több rétege van. És nem, nem olyan mint a torta. Ettél már hagymaízű tortát? Na látod.

Nem mindegy, hogy arról beszélünk, hogy igaz-e, hogy vettem-e ma két citromos sört a boltban, vagy arról, hogy kinek van igaza.

Ahogy nagymamám bölcsen mondaná: az előbbi egy tény igazság, míg az utóbbi egy vélemény igazság. Mégis arra fogok kísérletet tenni, hogy árnyaljam a vélemény igazságok kérdéskörté.

Az az alpatézisem -sokan mások is így látják, ettől persze nem lesz igaz, de azt nehéz rámondani, hogy csak az én kattanásom. Jobban mondva utóbbi vagy szándékos hazugságból, vagy tájékozatlanságból fakad,- hogyha valaki nőnemű, vagy pusztán eljátsza, hogy őt jobban sérti valami, mint a másik felet/feleket nagy eséllyel vele fognak többen szimpatizálni, hiába -tegyük fel- hazudik.


Lásd az ikonikus Johnny Depp kontra Amber Heard ügyet, aminek végkifejlete előtt Depp jócskán torokra kapta a méteres, szőrös, vérfarkas falloszt, aminek következménye akkor is megpecsételték életét, ha a pert végül megnyerte.

Lásd továbbá a Vadászat (2012) című filmet, ami annyiban köthető Depphez is, hogy ezen film főszereplője Mids Mikkelsen kapta meg Gellert Grindelwald szerepét a Henrik Péter spin offban, az Amber-ös balhé miatt.

3-4 éve egy kerekasztal beszélgetésen többen úgy érveltek, hogy bármire mondhatjuk azt, bármikor érezhetjük azt, hogy trauma ért bennünket. Tehát ha véletlenül vállal belemegyek valakibe a metró lépcsőjén lefelé sietve, bocsánatot is kérek, de az illető azt mondja, hogy ez őt traumatizálta ezért teljesen rendben van, hogy ő ezért izomból belém rúgott -aminek következtétben le is eshettem volna a lépcsőn,-* az szerintem nincs rendben.

Nyilván nem kellemes dolog, ha valaki fellök minket siettében. Ám szerintem ha bocsánatot kér, azzal el is van intézve a dolog. Azonban a woke/liberál fasiszta kultúra, karöltve az empátia alapú altruizmussal gyakran arra helyezi a hangsúlyt, hogy ki kiabál jobban, ki ad erősebben hangot sértettségének. Ergó a liberál fasiszták szerint - tapasztalataim alapján,- a lényeg az, hogy ki mit mond, hogy neki mennyire esik rosszul valami.

A fenti Johnny Depp példa pedig jól mutatja, hogy bizony van amikor erős hazugságokra épített "sérelmekről" van szó, amik akkora károkat képesek okozni, amelyeket soha nem lehet már jóvá tenni.

Az én álláspontom szerint az egy rossz, patriarchális csökevény miszerint egy nőnek jobban igaza van, csak azért mert nő. Illetve az, hogyha valaki mondjuk azt mondja a másiknak, hogy a jó édes k. anyukáját az lehet kevésbé sértő annál, hogy a másik azt mondja, hogy jaj de cuki vagy, pusztán azért, mert a másik fél beközli, hogy őt milyen magas fokon sérti az, hogy lecukizták.

Természetesen kivételt itt is el lehet képzelni. A Cukor ugyanis egy létező vezetéknév. Ha pedig valakinek Cukor a vezetékneve, volt ilyen nevű felmenője, esetleg tudvalevő, hogy cukorbeteg, úgy valóban lehet igen sértő az ő lecukizása.

Egyéb esetekben nem tudom -magamtól- megérteni, hogy a lecukizás miért lehet sértőbb, mint az anyázás. De, hogy konkrét példát is mondjak, egyszer egy bírósági ülésen,- ahol tanúként voltam jelen,- úgy hivatkoztam a vádlottra, mint úriemberre. Nyilván részben ironikusan. Ő erre leköcsögözött. A bírónő őt intette jobb magaviseletre, nem engem.

Nyilván lehet azt mondani, hogy traumatizáltam szegényt, és nekem kellene sérelemdíjat fizetnem, amiért leúriembereztem.

Zárógondoaltként pedig le kellene írnom, hogy valójában miért olvasta végig az oldal összes tagja ezt a blogot, és miért értette meg mindenki egyből minden sorát. Persze ez gonosz provokáció volna, ami pedig igazságtalanság lenne az olvasókkal szemben.

* Ez egy gondolatkísérlet, amikkel a filozófusok gyakran szeretnek élni, illusztrációs és elgondolkodtató eszközként.

Hozzászólások (8)


#424565 | 06. 23. 15:45
nagyon félreértettél, úgyhogy én kiszállok.
#424561 | 06. 23. 15:23
Felőlem lehet igazad. Úgy életed az életed, ahogy szeretnéd. De ha rád dudál egy trakot, egy autó, vagy egy busz és ezért te megvered a sofőrt. Esetleg 10 magaddal teszed ugyanezt az garázdaság/csoportos garázdaság.

Amit mondasz, szintén már az ókori görögöknél is létezett, Prótagorász híres mondása: "Minden mértéke az ember."

Amiről viszont te írsz, az én értelmezésemben gyakorlatilag erőszakos bűncselekményre való buzdítás. Ha ad absurdum az emberiség jelentős része így gondolkodna, már rég kiirtottuk volna egymást. Neked jogod van természetesen azt gondolni, hogy ez így helyes, bár a miértjét nem értem.

Szerintem az lenne a normális ha a különböző igazságszolgáltató és végrehajtó szervek korrektül végeznék a munkájukat. Az önbíárskodást szintén a törvény bünteti. Az más kérdés, hogy ezen az oldalon azért szokott büntetés járni, ha valaki kiáll a hatályos törvények betartása mellett.

Ennek következményeképp feltételezem, hogy rendben van, hogy a hozzászólásodban többszörösen is kiálltál az erőszakos bűncselekmények mellett. Azért ha legközelebb egy biciklis rám csenget nem fogom lerángatni és megrugdalni, hiába nem szeretem a járdán száguldozó bringásokat.

Azért mert az ember is egy emlős állat, nem kell az állatok szintje alá süllyednie. Az nem gond, ha szerinted nem létezik igazság, viszont amiket írsz azokkal jogi szempontból minimum van gond.
#424558 | 06. 23. 14:49
A hozzászólásod második fele elgondolkodtató, azonban ha az első részében igazad van, az erkölcsileg és jogilag brutális következményekkel járhat.

Ott van a konkrét eset, amit Varnyú hozott fel. Ha tényleg traumatizál valakit a dudálás, akkor nem is lepődhetünk meg rajta, hogy ő visszaadja a kölcsönt. Szerintem a trauma egy erős kifejezés.

Nemrég írtam egy blogomban a tábornok lányáról. Ami abban történik a címszereplővel, na az trauma. Ha valakit megnéznek az utcán és ő beközli, hogy ez tramuatizálta őt, az egy hatásvadász hazugság. Szerintem. Ld. Johnny Depp és Amber Heard esetét.

Vagy a meg nem történt dolgokra alapozott kamu trauma is valóságos? Ha igen, az olyan szinten relativizálja a világot, hogy a Disney biztosan szívesen készítene belőle egy woke kompatibilis filmet :).
#424557 | 06. 23. 14:38
Ki tudja, mennyi olyan traumát hrdozunk magunkban, amiről azt se tudjuk, hogy létezik, csak egy felmerülő eset kapcsán, furcsáljuk a reakciónkat, hogy akkor most miétt is cselekedtem így? Mondjuk, én se szeretem, ha rámdudálnak, de felülírom magamban a józan észt használva. (Ha van. )

Az igazság keesése meg, igazán jó időtöltés, csak semmi haszna.
Évtizedekig űztem ezt a sportot, volt, hogy aranyérmes lettem, volt hogy sereghajtó, de nem is ez a lényeg. Se jobb, se több, sem semmi nem lettem tőle, de ezt már több ókori filozófus is megírta.
Valahol, mindannyian a világot szeretnénk a saját képmásunkra formálni. Na, ez az, ami nem fog menni. Lehet, hogy megy, ideig-óráig.
Erre láttunk már példákat.

De mindenki azal tölti az idejét, amivel akarja. A gondolkodás még szabad.
#424556 | 06. 23. 13:46
Wow...érzékeny vagyok az éles hangokra, így a dudálásra is, dehogy traumitázáló lenne.. Sajnos úgy látszik a rugdosódós példám nem volt a valóságtól elrugaszkodott:(.
#424555 | 06. 23. 13:38
épp tegnap hallottam az RTL híradóban, hogy egy nagylétszámú család (12 gyermekkel) csalinkázott egy földúton, vagy min, amikor megérkezett mőgéjük egy 70 éves traktoros. a traktoros várta, hogy majd maguktól félrehúzódnak, de azt persze várhatta, mert talán egy ballagást ünnepeltek. ekkor rájuk dudált, hogy figyeljenek már fel rá és engedjék el. ugyan félrehúzódtak, de nem tetszett nekik a dudálás (vajon mi lehetett ebben sértő? ... fel nem tudom fogni), de ahogy elhagyta őket az idős traktoros, lassan halad, páran utólérték, majdnem kirángatták a traktorjából és elkezdték verni....

https://rtl.hu/hirado/2022/06/22/12-gyerekes-csaladra-dudalt-a-traktoros-ot-es-jarmuvet-is-utni-kezdtek

sokadszor beigazolódik, hogy egy dudálással is lehet traumatizálni, még akkor is, ha túlerőben vannak .... hát no kommwnt
#424554 | 06. 23. 13:20
Örülök, ha legalább egy embert sikerült elgondolkodtató :).

Sok kalappal Nektek!
#424553 | 06. 23. 13:15
Hát én most egy mondatodnál nagyon elgondolkoztam, de nem pixie és nem is felnőttek kapcsán, hanem a gyerekeim egymás közti és velem való kapcsolatán. Sajnos -bár gondolatébresztő volt- de a megoldást még mindig nem tudom. De lehet, hogy itt lesz a kutya elásva.