2022. 04. 30. 15:28 | Megjelent: 551x
Olvasok most egy könyvet a Sötét Triàdról. Kiváló ès elgondolkdtató kötet, de hiànyolom belőle több szempontból is az autizmus èrintèsèt.
Többek közt az empàtia kérdése kapcsán lenne fontos beszélni róla, mert sokan kapásból lepszichopatàzzàk az autistákat, az empàtia/eq deficit miatt, míg vannak pszichopatàk, akik az autizmus pajzsàt maguk előtt tolva làngszóróznak másokat.
A BDSM-ben szerintem kiemelten fontos az empàtia, mind a partnerek, mind a Közösségi interakciók szempontjából.
Papíron , avagy számos blog alapján mindenki egy empatikus csúcsnövènyevő.
Ez a felfogás szerintem azért is hibás, mert a BDSM-es vágyak meglète, nem EQ ès empátia függő, hanem ösztönös ès/vagy környezeti/társadalmi hatásokra adott viselkedési forma.
***
Egy kedves barátom nemrég tartotta a szülinapját. 10 meghívottból ketten mentünk el, ameddig eljöttem,de az ünnepelt azt mondta, mèg egy emberre szàmít.
Az èn mellkasomon sírt, amiért cserben hagyták. Közben toltam pàr bölcs mondást ès nèhàny Aspergeres rigmust. Ugyanakkor èn nem is àllítom, hogy mekkora szuper empata vagyok.
A fàjdalmàt, ès a csalódottságát viszont mélyen àtèreztem. S lehet persze mindig mentegetni, akik nem mentek el, de aki empatikusnak tartja magát, az szerintem àtèrzi milyen ha a szülinapodon a meghívottak többsége tojik gólya módjára a fejedre; vagyis magasról.
Nekem több mint kèt óra Solymàrról az út. Mègsem kerestem kifogást, mert ott akartam lenni, mert kedvelem az illetőt, ès mert kölcsönösen szàmíthatunk egymàsra.
Szàmomra elgondolkodtató, hogy empàtia deficittel, többnyire tanult empàtiàval operàlva, szinte csak ràm szàmíthatott a szülinapos, milyen lehet ösztönösen magas empàtiàval szarni a màsik fejère?
Lehet ràm mondani sok mindent, azt is, hogy narcisztikus* vagyok, amièrt felèrtèkelem a saját szerepem.
Ugyanakkor aki semmit nem tesz sokan azt èrtèkelik fel, sőt sokan a màsokat cserben hagyókkal, a màsoknak lelki szenvedèst okozókkal empatizàlnak, hiszen őket is meg lehet èrteni. Mondjàk.
* Önkritikàt szoktam gyakorolni.
Hozzászólások (8)
Azóta is kerülöm a születésnapom társasági megünneplését, pedig ennek több mint tíz éve.
harcolj, vagy lapulj meg, vagy menekülj.
Törekszem èn is fejleszteni magam, de ez az írás nem magamról akart szólni, hanem pont màsoknak.
Mindenkiből mást vált ki egy adott stresszhelyzet, ugyanazon ösztönnel abszolút nem egyformán reagálunk. Ki dönt helyesen a helyzethez képest? Ki önmagához képest? Ráadásul ezt az ösztönt is nagyban tudjuk fejleszteni és csiszolni a stressztűrésünket, a reakciónkat, a taktikánkat.
Mindenen dolgozni kell. :)
Én annak tartom magam, de nekem is rengeteget kellett fejlődnöm, mert az az empátia ami egy adott élethelyzetben, egy adott emberrel szemben megnyilvánul, vajon automatikusan jön valamely más szituációban? Nem feltétlen. MINDNYÁJUNKNAK FOLYAMATOSAN TANULNUNK kell az empátiát, főleg a mai világban.
Jó, hogy ott voltál a barátodnak, nem fogja Neked elfelejteni. :)