Az egyszemélyes erkölcsi lovasság, gyalogmunkája

A kor emberénél minden erkölcs alapja csak az adott egyén. Magyarul, ahány ház, annyi szokás, és ez bizony Tóth Árpád: Don't look up egy rekettye bokorra* című versérzetéhez vezet.

Nem állítom, hogy erkölcsi fetisizmusra van szükség.** Ugyanakkor ha bizonyos alapkérédsekben sokaknál van egyetértés az tud segítek a helyzetek könnyebb kezelésében/megoldásában.

A tiltás is egy olyan kérdés, amiről sokan morfondíroznak, és 4 embernek esetenként 5 véleménye van a témában.

Korunkban sokak a jogokra hivatkoznak. Ha egyszer joga van letiltani, minek magyarázkodjon?

A magam részéről a következmény etikát igyekszem követni, vagyis megvizsgálom a következményeket is. Illetve a felelősség kérdése is kifejezetten érdekel.

Sokféle okból elkövetett tiltás létezik, de én mint rutinos letiltott, főmegosztó, gonosz sátán egy kifejezett típust szeretnék kiemelni. Mikor valaki beszól nyilvánosan/üzenetben majd egyből letilt, esetleg kap egy kulturált választ és utána tilt le, az szerintem ugyanolyan -logikailag!- mintha valaki az utcán felpofoz, vagy beléd rúg, majd odébb áll/elszalad. Esetleg még annyit megvár, hogy utána kiabálj.

Nem, nem mondom, hogy a kettő egyenértékű, csak azt, hogy mindkét esetben ugyanaz a következményeket és felelősséget nem vállaló magatartásról van szó.

A Pixien pedig gyakori az áldozathibáztató logika, de -tapasztalataim szerint- kifejezetten akkor, ha férfiakról van szó, hiszen a klasszikus társadalmi beidegződés szerint, csak egy nőben lehet kárt tenni/bántalmazni.

Mivel nem könyvet, hanem blogot/regét írok nem tudok minden részletre kitérni, de úgy gondolom, hogy annyi erkölcsi alapban jó lenne, ha sokan egyetértenénk, hogyha valakibe belerúgunk testileg/lelkileg/verbálisan az az erkölcsi minimum, hogy vállaljuk, hogy ezt tettük és biztosítjuk a másik számára, hogy megvédhesse magát.

Ez a tiltások esetében az én értelmezésemben így néz ki: ha Pista vagy Gizi letilt, mert szerintük érthetetlenek az írásaim, vagy épp bántónak vélik őket, és ennek hangot adnak egy sértő/személyeskedő üzenetben, vagy hangot sem adnak, csak -ahogy mondani szokás- passzív agresszívan letiltanak az szerintem nem erkölcsös.

Adni kellene a másiknak is lehetőséget, hogy megvédje magát/elmondja a véleményét.

Mivel pedig már annyiszor elhangzott itt, hogy mindenki milyen intelligens, empatikus....blablalbla, így azt gondolná az ember, hogy ennyi erkölcsi minimum elvárható.

De meg is cáfolom magam, egyrészt a blogom elejével: ha minden erkölcs mértéke az adott ember, akkor semmi sem elvárható. Másfelől senki sem kényszeríthető párbeszédre. Az én logikámból viszont ezek nyomán az következik, hogy itt sokan, a jogaikra hivatkozva úgy gondolják, hogy a virtuális térben teljesen rendben van ha valakibe belerúgnak majd angolosan odébb állnak.

Ha pedig semmilyen közös erkölcsi alapunk nincs, úgy mindenki szíve szerint bántalmazhat másokat online.*** Ez szerintem pedig nem csak a gyerekek esetében igaz, bár főként velük kapcsolatos cikkeket találtam az évek során.

És lehet persze a jogokra hivatkozva azt mondani, hogy mindenkinek joga van akár szó nélkül , akár keresetlen szavak kíséretében letiltani a másikat, de ha ezt elfogadjuk, úgy hogyan fogunk tudni, -akár csak picivel is- emberibb és barátságosabb világot teremteni?



* Jóval azelőtt nagy kedvencem volt ez az írás, hogy Risley lettem volna. Mondom ezt azért, mert a Risley, magyarul rekettyést jelent, de ezt jóval csak a név félálomban történő eszembe ötlése után tudtam meg, a Google és a lovagok ki azt mondják: Ni segedelmével.


** Ez egy létező kifejezés, ami azt jelenti, hogy valaki abban hisz, hogy az erkölcsök mindig és minden körülmények közt változatlanok, vagyis egy adott erkölcsi gondolkodásmódot fetisizál.

*** https://pszichoforyou.hu/cyberbullying-interju/

U.i: nem csillagozom át utólag a szöveget, de nagy köszönet a kollégának, akitől az erkölcsi lovasság kifejezés származik, amit megtisztelően rám használt.