Rege a megbecsülésről*

Minden éremnek legalább kétoldala van. Gyakran érzem úgy, hogy hiába csiszolok az én oldalamon, a másik felet ez gyakran nem érdekli. Persze van, hogy igen, de nem Osho vagyok, vagy Müller Péter, vagy az a motivátor coach, Szabó Péter. Mondanám, hogy Peter Taylor, de többen javasolták, hogy írjak közérthetőbben.

Az érem egyik oldala tehát, amit én adok/teszek/végzek a Közösségért és magamért. A másik oldala, amit a Közösség tesz/ad/végez irányomba.

Igyekszem példák segítségével megvilágítani a helyzetet.

Egy hivatásos domina, 2021-ben 30-40.000 forintot kér el jellemzően egy szeánszért*. Ez gyakran független a tapasztalatától, eszköztárátől, és szakmai tudásától. 10 évig jártam dominákhoz, szerintem itt is rengeteget számít a szakmai felkészültség.

Ezzel szemben engem többen lekapzsi zsidóznak, gazdag gyémánt kereskedőznek, undorító hazugságokat terjesztenek, ha üzleti tevékenységet merek folytatni, jóval több munkával, jóval szerényebb arányú haszonért. Természetesen ez fentállhat hatalomféltésből, etikátlan verseny kezelésből, illetve személyes nézeteltérésből is.

Persze az antiszemitizmust vagy bármilyen egyéb rasszista irányultságot csak kevesen vállalják fel nyíltan, egyrészt mert tudják, hogy ciki. Másrészt azért, mert komoly pénzbüntetés szabható ki arra, aki nyilvánosan bármilyen kisebbség ellen uszít. Mondom közérthetően: nem politizálok, a saját tapasztalataimat, meglátásaimat írom le.

Idén több pletykát hallottam vissza magamról, mint ahány ember kulturáltan kérdezett valamit, privátban, és amiről úgy gondolom, hogy köztünk maradt. Ez azért is ironikus, mert többen hangoztatták már az évek során, hogy én mennyit teszek a hazai Közösségért, és engem mennyien megbecsülnek.

Én ezzel szemben úgy érzem, hogy engem sokan robotként/intézményként kezelnek, akinek nincsenek érzései és érzelmei.

Hálás vagyok annak a maréknyi embernek, aki rendszeresen kedveli az írásaim és gyakran hozzá is szól. Ez a megbecsülés egy formája számomra.

De a többség se nem lájkol, se nem kommentel, ha megteszi, akkor gyakran rosszindulatúan, vagy értetlenül. Esetleg a kettő kombinációját ötvözve. Utóbbiak előtt emelem, ausztrál marhabőr kalapom.

Azt nem tudom, hogy nekem honnan kellene tudnom, hogy valójában hányan olvassák el és értelmezik az írásaimat, ha azokra alig érkezik visszajelzés.

Privátban gyakorlatilag 1-2 havonta kapok 1-2 kulturált hangvételű levelet, és talán kicsivel több olyat, ami vagy sablon (szamuráj), vagy csak szimplán, -az én értékrendem szerint- taj paraszt.

Összegezve: számos rasszista kolléga, maréknyi támogató, rengeteg csendes olvasó/kattintó, néhány kulturált érdeklődő, és kicsivel több -szerintem- bunkó embertárs hatására többek szerint nekem éreznem kellene, hogy mennyire meg vagyok becsülve.***

Ugyanakkor a kortárs ideológiák hatására egyre erősebbek azok a hangok, hogy mindenki ugyanannyit ér, mindenkinek ugyanannyi jár, mindegy mit tesz. Mert minden, amit tesz, az relatív.

Legyen így. Én akkor nem is kérek több -valós- megbecsülést, tökéletesen megelégszem azzal, ha óránként én is megkapom a fent említett mindenkinek egyenlően járó javadalmazást. A közérthetőség kedvéért: a dominák órabérére utaltam.

* Ez az utalás valószínűleg nem lesz teljesen közérthető, de szívemnek így kedves, és kulturáltan megfogalmazott kérdésekre továbbra is szívesen válaszolok nyilvánosan és privátban is: úgy érzem én most egy Fordított Carinthy Járást csinálok, hiszen én már hazai és nemzetközi szinten is kaptam hivatalos elismeréseket. A C pedig szándékosan nem K. Hasonlóért már kaptam tiltást is. Lehet, hogy igazából az is a megbecsülés jele volt.

** Ez számos esetben magában foglal 1 vagy 2 zuhanyzást is. Így gyakran nettó 50-55 perces szeánszokról beszélünk. És igen, egy szeánszra fel kell készülni, úgy mint más üzleti tevékenység végzésére is.

*** Akiben felmerülne a kérdés, hogy miért kellene, hogy megbecsülve legyek, szívesen átirányítom azokhoz, akik szerint nagyon meg vagyok becsülve a Közösség által.