Képregények, mártírok, történelem

Olvasok most egy könyvet, amit a barátnőmtől kaptam kölcsön: A képregényfilm (Dr. Kárpáti György, szerk.) Nem vagyok otthon a képregények világában, annak idején 1-2 Spawn/Ivadék kiadványt forgattam, de ennyi.

Ezért is kifejezetten izgalmas számomra a fent említett könyv. Például az is kiderült belőle számomra, hogy a Howard a kacsa című, 1986-os képregény adaptáció, akkora bukás lett, hogy George Lucasnak el kellett adnia film stúdiójának animációs részlegét, barátjának Steve Jobsnak.

Idáig annyit tudtam Jobsról, hogy nagykoponya volt, az Apple-nél. A kötetből pedig kiderült, hogy Lucas kacsás szuperhősös filmjének bukásának gyümölcseként alapított meg a Pixart.*

Sokan úgy gondolják, hogy most van a képregény filmek 1/2. aranykora. A képregényfilm tanulmányaiból azonban kiderül, hogy már az 1930-40-es években is készültek, sikeres képregény adaptációk -filmek és sorozatok formájában,- úgy mint a: Popey ( 1933), a Flash Gordon (1936), az Adventures of Captain Marvel (1941), valamint a Batman (1943).

Vannak, akik jobban benne vannak a képregények és a BDSM világában is, és szerintük felfedezhetőek nyilvánvaló BDSM elemek, sok képregényben. Az előbbihez nem értek, de azt tudom, hogy ez mindenképpen igaz az eredeti Wonder Woman képregényekre.

Azt azonban hasonlósàgkènt mindenképp látom, hogy az emberek jelentős része, mind a képregény filmek, mind a BDSM esetében úgy viselkedik, mintha nem lettek volna előzmények. Mintha nem lettek volna Batman filmek már '80-90-es években, mintha nem lett volna A holló, mintha nem lett volna A titkárnő, vagy éppen a BDSM-es jelenetek a Rex felügyelőben, a Vészhelyzetben**, a Dr. Csontban, a Mr & Mrs Smithben még bőven a Szürke előtt, hogy ne menjünk vissza egészen a 19. századi BDSM-et erősen tartalmazó regényekig.

Számomra de Sade márki munkássága nem számít BDSM-nek, mivel a tökéletességgel mellőzi a kölcsönös beleegyezés szikráját is. Ugyan ezen elv mentén gondolom azt, hogy a 11.000 vesszőcsapásnak sincs keresnivalója a BDSM klasszikusok közt, vagyis sehol a BDSM irodalom címszó alatt.

Megértem ha valakinek messze van a '40-es évek, vagy a 19. század, de az, hogy már a 20. század végére sem emlékeznek/akarnak emlékezni sokan, az a gyökértelenedés olyan foka, amit egy növény sem tudna magának megengedni. Illetve de, azok a trópusi epifiták, melyeknek a levegőben lóg a gyökérzetük:

https://www.plantarium.hu/2013/11/25/epifita-tarsberlok/

Az ilyen és hasonló gondolatmenetekre gyakran mártírkodó sértődés a reakció, mondván, hogy én bántom azokat, akik számára nem fontos a történelem. Nem, nem bántom őket, és én is, mint minden más ember tanulás útján szerzem az információkat, nem mátrixos csoda chippek segítségvel teszek szert pillanatok alatt tudásra.

Mivel azonban korunk, erőteljes hasonlóságokat mutat a 2500-600 évvel ezelőtti klasszikus görögség korszakával, így sokak szerint kötelező lenne minden véleményt ugyanolyan értékűnek elfogadni, hiszen minden egyéni vèlemèny, mindenképp ugyanakkora értéket képvisel. Kivéve ha egy helótáról, vagy nőről van szó.

Legyen így: ha szerinted a Szürke az első, és a legjobb BDSM tartalmú film, úgy igazad van.


* https://pixar.fandom.com/wiki/Steve_Jobs#Pixar_Animation_Studios

** Ezen két sorozat említése, pixies emberek érdeme, onnan informálódtam róluk, gyerekkoromból már nem emlékeztem rájuk.