Valóság vagy illúzió?

Dr. Szántó Szilvia: Beszélgetések a valódi BDSM-ről
Motivation Kiadó, Budapest, 2021.
295.pp.

Sokan panaszkodnak rá, hogy nincs magyar nyelvű, BDSM irodalom, hazai szerzőtől, ami nem próza, hanem szakmai. Van egy jó hírem: van!

Nehéz helyzetben vagyok, mert a könyvben szereplő személyek nagyrészét, személyesen ismerem. Számomra pedig fontos érték a diszkréció. Mivel pedig senkitől nem kaptam felhatalmazást, hogy akárcsak utaljak a kilétére, így semmilyen módon nem fogok ilyet tenni.
Jelen könyv, a Betekintések a BDSM Világába (Medicina Kiadó, 2019.) interjú kötet folytatása, amelyben összesen 6 interjú található. Vagyis 6 alap beszélgetés, amelyekhez később 2-3 nyomon követő interjú is társul.

Ezt tudományosan nagyon jó módszernek tartom: a nyomonkövetést. Növeli az interjú alanyok hitelességét is. Hiszen mindenki változik, és könnyen lehet, hogy ma részben, vagy teljesen mást fog valaki gondolni a horgászatról, vagy a BDSM-ről, mint 5-10 évvel korábban. Fontos még kiemelni, hogy a könyv végén található egy alapos, és könnyen értelmezhető fogalomtár, a kötetben előforduló kinky kifejezésekről.

A könyvben, mindenki álnéven szerepel, és a beszélgetéseket (egy kivétellel), egy pszicolhógusi értelmezés is követi, Gyimesi Andrea szexuálpszichológus közreműködésével. Nem fogom mélyen kielemezni, az egyes beszélgetéseket, csak pár érdekességet villantok majd fel, hogy meghozzam az olvasási kedvet.

Az első beszélgetés alanya: Zétény, aki a héköznapokban vezetőként dolgozik, de a BDSM-ben alárendelt szeret lenni. Mint sokunknál, nála is már gyerekkorában előjöttek a kinky/hunczut vágyak. Ezek közül a petplay-t emelném ki. Ugyanakkor fontos szerep jut a nyitott kapcsolatnak és a transzszexualitás témaköre is előkerül.

A második fejezet keményebb dió, itt egy fizetős domina, Rebeka, az interjúalany. Miért kemény is ez a dió? Magyarországon már maga, az anyagias dominákról való beszéd is sokaknál kiveri a biztosítékot. Mindegy mit mond róla az ember. Én 10 évig jártam rendszeresen, így talán, van létjogosultsága, ha mondok valamit a témáról.
Egy dolgot szeretnék kiemelni ebből az interjúból.
Rebeka szerint idehaza a dominák fele lifestyle, vagyis nem anyagias Hölgy. Elfogadom, hogy más, másként látja a világot, de én úgy tapasztalom, hogy ez sem a külföldi, sem a hazai viszonyokat nem tükrözi. Hangsúlyozom: lehet, hogy én mozgok rossz körökben.

Nemzetközi szinten 5-600 BDSM-es ismerősöm van, akivel személyesen legalább egyszer találkoztam. Felük magyar, felük a világ sok táján él. Összesen a két csoportból, nagyjából 6-7, lifestyle dominát ismerek: 1 bolgár, 2 holland –bár az egyikőjük sokkal inkább szadista,- 1 amerikai és néhány magyar Hölgyet.

A következő fejezetben megismerkedhetünk Rozina és Zalán párosával. A velük folytatott beszélgetésről nem tudok mit írni. Mert egyikőjüket 11 éve ismerem, és bár nagyon kedvelem, nem szeretném felfedni kilétét, még véletlenül sem. Így lépjünk tovább a következő beszélgetésre.

A negyedik interjút Klóéval és Árminnal készült. Ez is egy kifejezetten izgalmas és elgondolkodtató fejezet, amelyben szóba kerülnek többek közt a félelem és az etnikai játékok /race play. Utóbbi itthon és nemzetközi szinten is tabunak számít, még BDSM-es körökön belül is. Így kifejezetten örülök, hogy ebben a beszélgetésben ezek a témák is szóba kerültek. Hiszen a mástól való félelem és az előítéletek előszobája a tudatlanság. Az utolsó fejezetben még elő fog kerülni a tudás szerepe a BDSM-ben.


Az ötödik fejezetben, Csengével ismerkedhetünk meg, aki egy szubmisszív hölgy. Ez is egy érdekes beszélgetés, amelyben számomra a család és BDSM, a BDSM és házasság összeférhetőségének kérdése voltak a legizgalmasabb pontok. Az egyik korábbi beszélgetésben azt nyilatkozta az egyik hölgy, hogy hozzá, szinte csak párkapcsolatban élő férfiak jártak. Ez etikai kérdéseket is felvet, de azt is, hogy vajon miért okoz ennyi férfi számára nehézséget megélni, a kinky/hunczut vágyait? Igaz, több olyan Hölgyet is ismerek, aki bár elmondta a párjának, hogy szeretne egy kis fenekelést, vagy fojtogatást, de az úriember nem volt nyitott erre. Ha valaki most válaszokat várna tőlem, kérem ne tegye, ez egy rövid recenzió/könyvismertető és nem egy könyv, így hosszasan semmiről nem áll módomban értekezni.


Az utolsó fejezet volt számomra az, amivel legjobban tudtam azonosulni. Ebben egy idehaza sokak által ismert, kötözésben erősen jártas párral beszélget a szerző. A pár egyik tagja, néhány éve elhunyt. Ott voltam én is a temetésén. Nyugodjék békében.
Ha valaki szereti az apró részletekben elmerülni, megfigyelheti, hogy a kötetben szereplő vélemények olykor ellentmondanak egymásnak. Ami nem, gond, pusztán érdekesség, és ami rávilágít arra, hogy a valóság definiálása nem egyszerű feladat.
A könyv,-számomra- egyik legizgalmasabb része, mikor a fetisizmus mibenlétéről esik szó.

Ebben a beszélgetésben elhangzik az is, hogy a BDSM-hez szükséges az utána járás, a magukat BDSM-esnek vallók 90%-a nem hiteles, (szerintem kissé magas ez a szám, de lehet, hogy én látom rosszul a realitást), illetve az is, hogy nehezebb párt találni a kink világában, mint a valóságban.

Utóbbi állítással, nagyon is egyetértek. Nekem 17 évembe telt, olyan bartánőt találni, aki elfogad, aki szintén kinky beállítottságú, és akivel meg tudom élni a vágyaim, és nem azért, mert tolerálja ezeket, vagy azért, mert adok neki egy Deákot, vagy egy drága ajándékot.
Ez pedig visszavezet az egyik korábbi interjúhoz: ha tényleg annyira sok, lifestyle domina van Magyarországon, miért van egyre több anyagias Hölgy? A férfiak, még a házi Úrnő mellett is etikátlanul kikacsintgatnak? A kötetben előkerül a poliamoria fogalma, ami bár nem egyenlő a nyitott kapcsolattal, de tudomásom szerint, annak egyik válfaja/formája. Hozzáteszem nem vagyok a poliamoria szakértője.

A könyvet mindenkinek ajánlom, aki szeretne szubjektív betekintéseket nyerni a BDSM világába, és aki szeret mások történetein keresztül –is- tanulni.

Jó olvasást, sok örömöt, és hunczutkodást kívánok!

RisleyAddix

2021.12.07. Solymár