"Minek vagy fent, az SmPixie-n, ha nem csajozni?"*

Mondhatnám, hogy jogos a kérdés, de a virtuális ismerkedéssel, már csak nagyon ritkán flörtölök. "De akkor minek, vagy fent egy szexpartner kereső oldalon?" -csendülhet fel, halkan és udvariasan a kérdés, báli tam-tam dobok csendes zúgása közepette.

Ez az oldal, a BDSM Közösségért is van, és ez nem csak a gyakorlatból, de az oldal önleírásából is -"szexpartner, társkereső és Közösségi oldal" is következik.

Ezt persze le lehet rendezni röviden is, így: "az oldal közösségi funkcióit használom." De ekkor az ország F.Ábele jogosen visszakérdezhet: "Risley, de miért?"

Többek közt azért, mert úgy érzem, hogy sokakban fals kép él a BDSM-ről, több szempontból is. Akit esetleg érdekelnek az érveim, őt arra kérem olvasson tovább.


Szerintem -szinte- mindannyian töltöttünk már fel netes képet, BDSM-es, vagy hagyományos társkereső/közösségi oldalra. Ezzel semmi baj nincs. Mindenkinek van ízlése, ideálja, fantáziavilága. Én például az anyatejjel szívtam magamba Boris Vallejo és a musicalek szeretetét, annyira, hogy a Mamma Mia című filmen, én voltam az egyedüli férfi -mást legalábbis nem láttam, a teltházas vetítésen,- és a mai napig szoktam hallgatni, az Abba számokat, a Mamma Mia színészeinek előadásában.

1.

Azonban ha valaki hosszú évek után is kizárólag netes képek mögé bújik, amik ráadásul köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, az rossz hatással lehet az illetőre és valóság érzékelésére. Nem, nem mondom azt, hogy vállalja fel, mindenki az arcát, de vannak fokozatok a Swarci test, a Gal Gadot mosoly, és a saját magunkról készített fotók közt. Például választhatunk olyan embereket, akik közelebb állnak külsőségek tekintetében hozzánk.

Értem én, hogy csak a belső fontos, de szerinem ez bikaürülék. Tudom, túl sok volt az evolúciós pszichológiából.

2.

Egy másik számomra izgalmas szempont a tapasztalatlanság kérdése. Sosem felejtem el, hogy annak idején, egy somogy megyei, cselgáncs edzőtáborban, az egyik segéd edző, azt mondta, hogy nincs rosszabb, mikor két szűz egymással próbálja elveszteni. Ezt a gondolatot, teljességgel adom. A BDSM területén is.

Mégis azt tapasztalom, hogy a Pixie-n a tapasztalantságban meg lehet dicsőülni, míg hosszú évek élményeiért, az ember, könnyen a máglyán találhatja magát.

3.

Ez pedig el is vezet bennünket, a következő, egyben -mai- utolsó pontunkhoz, miszerint: ez egy téveszme, hiszen itt mindenki el és befogadó (análisan?)**, intelligens és empatikus. Senkit sem rekesztenek ki. Minden ismerős, barát és családtag hátbavereget és meghív egy jó törköly pálinkra, ha szoba kerül, hogy a hunczut dolgokat szereted.

Az igazság ezzel szemben az, hogy "a nálunk szerencsésebb, történelmi fejlődésű országokban," *** is létezik kirekesztés és intolerencia a BDSM Közösségen belül, és az ő baráti-ismeretségi és rokoni körükben is.

Ezt személyes beszélgetéseimen túl, az alábbi cikk is jól szemlélteti, a híresen elfogadó, focis nemzet, az izlandiak kapcsán:

https://gayiceland.is/2015/bdsm-iceland-not-part-pride-parade/

A helyzet egy évvel később, bàr már jobb volt, de a teljes elfogadás, még északi barátainknál sem valósult meg. Bezzeg nálunk!

https://grapevine.is/news/2016/03/08/bdsm-in-iceland-joins-up-with-national-queer-organisation/

A magam részéről pedig inkább egy szilvát, körtét, vagy cigánymeggyet kérek.

* Kérdezte a minap a barátnőm, aki nincs fent az oldalon, ne is keresd.
** Aki jól, ismer, annak itt jár a dupla pont.
*** Nem tudom melyik közéleti szereplőnél hallottam.