Betonozás, bondagozás, tűzijáték

Nem szoksáom a magánéletemről írni, sem, ami a munkát, sem, ami az intim területeket érinti. Most azonban több okból is kivételt teszek: egyfelől, mert -láthatóan- a többség nem tud mit kezdeni az elemző írásaimmal, vagy éppen, amit tud, azt nem teszem zsebre.

Másfelől pedig úgy adódott, hogy most egy zsíros kenyérben fogok (Lásd UKSZ 2019.) lamentálni. A Gordiuszi csomón is kákát keresőknek, jegyzem meg, hogy öniróniáról van szó.

Rákészültem, hogy a ma délelőtti tanítás után hazaugrok váltóruháért, és megyek betonozni, egy kedves kárpátaljai úriember keze alá dolgozva.

Hazafelé tartva véletlenül jött is a tulajdonos férje és felvett autóval. Gyorsan beugrottam a munkás ruháért, cipőt váltottam és mentünk is tovább.

Egy talicskányi betont kevertünk ki és csúszdátattunk le a készülő emésztő gödör aljába, mikor jött az ukász, hogy hagyjuk abba a munkát, mert ma nem lehet hangos tevékenységet folytatni, a nemzeti ünnepre való tekintettel.

Mielőtt valaki rákezdene, ebben -sincs- semmi politika!

Tehát napközben tilos -hangosan- dolgozni, de este lehet még nagyobb zajjal tűzijátékozni. Biztos így áll törvényileg a helyzet, de péntek délelőtt 11-kor nekem nem jutna eszembe leállítani a szomszédot a munkálataiban, semmilyen ünnep alkalmából.

Ám gond egy szál se, hiszen most akad munkám bőven és egy kiváló thai cikket (Alföldi Róbert tegnap thai kaját vacsorázott..) fordítok, az ágyéki diszkusz sérv, műtéti és konzervatív (ez sem politika..) kezeléséről.

A tanulmány több szempontból is érdekes. Egyfelől, akinek dolgozok, rendszeresen tesz rasszista megjegyzéseket, utalva arra, hogy ami távol-keleti az -szinte- biztosan gagyibb, mint az európai, vagy amerikai. (Szerintem az utóbbi időben fordított cikkek közül pont egy dél-koreai és ez a thai tanulmány voltak magasan színvonalasabbak és alaposabbak, mint az európai és amerikai írások).

Ezen felül, ebben az írásban is előjött a biológiai nemek kérdése, én pedig csak azért is rákerestem már, hogy mi a helyzet a transzneműek orvosi ellátásával:

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4802845/

https://www.uptodate.com/contents/primary-care-of-transgender-individuals

https://en.wikipedia.org/wiki/Transgender_health_care

Azt mondjuk erőteljesen szégyenteljesnek érzem, hogy -gyakran- én foglalkozom előbb épp a transzneműeket, vagy épp a kötözésben érdekelteket érintő kérdésekkel, mint azok, akik egyik, vagy épp mindkét csoporthoz tartoznak.

És persze meg lehet magyaràzni, hogy introvertált, meg extrovertált, félelem meg vakmerőség, de míg a kutyák, macskák, madarak és egyéb jószágok nem tudnak kiállni az érdekeikért például a tűzijátékok kapcsán, addig egy bizonyos identitáshoz /csoporthoz tartozó emberek nemcsak, hogy képesek erre, de szerintem előnyös is lenne, ha lenne, aki nyilvánosan, legalább BDSM körökön belül képviseli őket.

Ez a transz emberek esetében azért is lenne jobb, mert vannak akik LMBTQIA lobbistának, mások transzfóbnak bélyegeznek. A kötözéshez pedig nem kifejezetten konyítok. Akkor már a láncok, terméskő, vagy éppen a beton. Hiszen a bondage* nem csak kötözést, hanem tágabb értelemben vett, testi korlátozást is jelent.

* Mielőtt a latinos kollégáktól ház érné a porta elejét: eredetileg rabszolgaságot jelölt a a kifejezés.