Rege a hegyekről és Mr. Andersonról

Nem írhatok saját tapasztalataimról, az agresszív leszbikus nők kapcsán, ahogy a szülési fájdalom és a női mazochizmus feltételezett kapcsolatáról (ld: Oril Dahan: Submission, Pain and Pleasure: Considering an Evolutionary Hypothesis Concerning Sexual Masochism, című tanulmányát), de még a kígyókról sem.

Igen, jól olvastad: a kígyókról sem, mert sokan félnek tőlük, és már érkezett olyan félig humoros megjegyzés, itt a szibériai tündérrózsán, hogy vegyek le egy képet, egy erdei siklóról; ami az emberre teljesen ártalmatlan, ám igen hasznos a rágcsáló populáció karbantartásában.

Mielőtt rátérnénk arra, hogy miről fogok ma írni, szeretném kiemelni, hogy Thomas Hobbes, angol filozófus azt vélte írni, Leviathan című főművében, hogy mindenkinek -még a bűnözöknek,- is joguk van az önvédelemhez.*

Ezzel szemben, míg az sokaknak belefér, hogy valakit mocskos spaghetti zabálónak titulájanak, nekem nem szabad a történelemre és törvényekre támaszkodva kifejtenem a véleményem (nota bene, az előbbi kijelentés olyan síkokon problematikusnak számít, amikről nem áll módomban értekezni.)

Térjünk most már a lényegre:

Feltételezem kevesen tudják rólam -itt,- hogy Zsíroshegyi út 80. szám alatt laktam sokáig.

Belegondolván elképzelhető, hogy a zsíroskenyérírás írás elnevezéséhez ez is hozzájárult.**

De az erdők és hegyek meghatározó helyet foglalnak el az életemben.

Ott van például a solymári Kerekhegy, amitől bár légvonalban csak pár kilométerre lakok, vagy több mint 1 óra BKV-zás, vagy félórás -2/3-ában hegymenet- erdei ösvényen át tudok eljutni oda.

Aztán ott van a csodás Máriahegy is, ami bár nagyon szép, de a legközelebbi busz megállóból nagyjából fél órás út vezet fel oda, ahova járok sittet és szamár trágyát hordani.

Hegyeshalomnál pedig találkoztam egyszer egy erdei mellékhelyiség mellett egy fokozottan védett, rákosi viperával -eszmei értéke: 1.000.000 forint, ám a mérge emberekre nézve jellemzően (!) nem okoz nagyobb kárt, mint egy méh csípés.


Visszatérve: a fasírtokról sem írhatok, mert sértő, de arról talán írhatok, hogy fasírtot/húskenyeret vacsorázom ma, kétszersült kenyérrel, paradicsomszósszal és kínai kellel.

De még vissza kell kanyarodnunk a Zsíroshegyi útra, hogy legyen BDSM szál is a regémben.

Úgy 10-12 évvel ezelőtt, egy közeli rokonom meghívott, a Zsíroshegyi út elején található, neves, Náncsi néni étterembe.

S bár a hely nagyon felkapott, szerintem ár érték arányban egyáltalán nem éri meg ott enni.

Node, ajándék ebédnek ne nézd a fogát, kivéve ha az a smucig sógor kedvence - tényleg ez volt a fogás neve.

Egy kis serpenyőben hozták ki, és emlékeim szerint tojásos lecsós, kolbászos valami volt, de úgy elsózták, hogy szerintem a szakács tuti poliamor.

S akkor a BDSM: ugyanettől a rokonomtól kaptam meg, Masoch: A bundás Vénusz című klasszikusát.

Ezért pedig nagyon szerencsésnek tarthatom magam, mert tapasztalataim szerint, nemzetközi és hazai szinten is alig ismerik csak ezt az alapművet.

Amit pedig még ennek kapcsán szeretnék leírni, -saját BDSM-történeti elméletet,- szintén nem tehetem.

Rám azonban minden gond nélkül lehet mondani, hogy puncsos-fasírt zabáló.

Ha azonban, valóban ínyenc falatokra vágysz, inkább nézd meg a Liza, a rókatündért:

https://www.youtube.com/watch?v=N1gQ3eZCH8w


S ha valakinek nem tetszett, most már hiába is írnám a klasszikus mondást: "Akkor görgess tovább."


* Hobbes az állatok kognitív képességei kapcsán is nagyon haladó eszméket vallott.

** Remélem HD kolléga is örömét leli abban, hogy olykor, amatőr módon bár, de törekszem pszichoanalitikus összefüggéseket feltárni.