Berlini tiltós csárdás, avagy univerzális(abb) rege

Kezdjük az egyik kedvenc mesémmel, a Hortonnal (2008). Ebben az animációs történetben az erdő, fura, extrovertált, elefánt tanára talál egy virágot, amin van egy kis szösz, a szöszön pedig egy városnyi apró lény él. Horton, afféle sámán, aki mind a saját világát, mind a szöszlakókét észleli/hallja. Eközben sem a szösziek, sem a dzsungeliek nem hisznek a másik civilzáció létezésében. Ez nagyjából megfelel a Pixie világának, legalábbis annak, amit látok belőle. A nyilvános megnyilvánulások többsége alapján olyan, mintha csak a szibériai tündérrózsa létezne, az itt jelen lévő, jó szomszédi iszony lenne a magyar BDSM világ alfája és omegája. Mi a helyzet a sok huncut, hajdúböszörményi háziasszonnyal, a vasi vitézekkel, a csizmanyalató csongrádiakkal, akik életükben be nem tették ide virtuális mancsukat?
Aki sosem volt itt tag, nyilván nem is írt blogot, így itt nincs semmilyen lábnyoma, maximum ha -álnéven- olykor említésre kerül.

Mostanában errefelé, ismét a tiltóscsárdás az egyik legnépszerűbb műfaj. És akkor a hús-vér világban is ez a fáma? Kicsit repüljünk vissza az időben, 2020 márciusának idusa elé. Akkoriban számos magyar kinkszter járt Berlinbe, kinky eseményekre. Ezt tőlük tudom, személyesen mesélték el nekem. Elmondásuk alapján a poroszoknál sok a tánc (a legyen tánc a parkban és a zár csökkentés megvan?), de nem tiltós csárdás, inkább hedonista latex-tangó.

"De hát erről sosem olvastam itt, pedig én minden blogot elolvasok, tehát a Risley megint hazudik," - moroghatod most magadban. Nem, nem hazudok, bár tudom, hogy sokak számára, ami nincs fent a neten/a tündérrózsán, az nem is létezik. Abban remélem egyetértünk, hogy senkit sem lehet kényszeríteni, arra, hogy blogot írjon. Ahogy azt sem lehet ráerőltetni, hogyha ír, miről írjon. Bevallom őszintén, egyetlen kivételtől eltekintve, itt senkitől sem olvastam, arról, hogy milyen tapasztalatokat szerzett külhoni országokban. Ez miért gond? Mert a beszűkültség szinte folyamatos sulykolása erősíti a beszűkültséget, még a nyitott emberek jelentős részében is. Ennek kapcsán, ismét csak a Hortont tudom figyelmetekbe ajánlani.

Szerintem a kultúra minden ágának, így a kinky kultúrának is határozottan jót tesz a nemzetközi eszme és tapasztalatcsere. S a minap leveleztem egy kedves tagtársunkkal, akivel az erkölcsileg helyes cselekedetekről is beszélgettünk: "Erkölcsileg helyes cselekedet?! Szerintem ez viszonyítás kérdése és emberfüggő is." - írta Mr. Légkondicionáló

Teljesen jogos meglátás, létezik, szituációs etika; bár magyarul a neten nem sok infót lehet róla felleleni. Azonban erőteljes különbség van a jelenkori, csak az egyén boldogságára és jóllétére fókuszáló hedonizmus és a közjót előtérbe helyező utlitarizmus közt. Örülnék, ha mások is megosztanák tapasztalataikat, gondolataikat, külföldi, kinky élményeikről. Ahogy nagypapám régebben mondogatta: Varietas delectat/a változatosság gyönyörködtet.