Abrak a dobra, fék az isre

Tök jó, hogy az embernek van szabadsága arról írni, amiről szeretne. Az már más kérdés, hogy mennyire tudja elérni a célját. Ha nem bulváros a stílus és/vagy a tartalom eleve a békacsőrű emlős segge alá szakad az érdeklődés.

Ha valamit el akarunk, komolyan magyarázni, ez tovább zuhan. Nagyjából arrafelé, ahová a motkány szokott, a Jégkorszakban, amikor mrbeaneskedik.

Mi ez? Mi az? Mi az etimológiája, a kultúrtörténete? Keveseket érdekel.

A minap egy angol órán gondolkodtam el azon, hogy a Henrik Péterben, szinte minden varázslat és átok, latinul/latinosan van, kivéve egyet, az egyik főben járó átkot.

Az avada kedavra, az arámi-héber: abraka dabra / szavammal teremtek, varázsigéből származik.

A BDSM és a fétisek világában is rengeteg nyelvből származó kifejezés kavalkádunk van. Gondoljunk csak az algofíliára, a fetisizmusra, a szadizmusra, a mazochizmusra, vagy éppen a shibarira.

Túl sok infó. Nincs rá szükség.

A BDSM az intelligens, nagyon értelmes emberek sportja, akiknek 90%-át, még az sem érdekli, hogy a mazochizmus kifejezés honnan ered. De egy igazán értelmes ember nem kutakszik hangyászsünként, sötét lyukakban, miértek után. Ő csak él, bele a mába, világcsődörként hágva meg, a covidosan prüszkölő Tejút-kancát.