Csimóta, csinovnyik, csicska: avagy kritikiusan az önkritiákról*

A minap fordítottam egy időközi, zsidó folyóiratba egy cikket, aminek témája a másoktól való tanulás és az önkritika voltak. Az önkritika azért is nehéz műfaj, mert önmagában az, hogy sokan azt mondják, hogy hülyeség, amit csinálsz, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ez így is van.

Stephen Baars rabbi, azt fejtegeti, Bölcsesség, cselekvés című írásában, hogy mindenkitől lehet és érdemes tanulni. Ez bizonyos téren így van, de az önismeret kapcsán, -szerintem,- a legközelebbi barátaink és családtagjaink, partnerünk/partnereink, illetve saját magunk tudjuk magunkat ráébreszteni arra, hogy mi az, amiben változnunk kellene.

A BDSM, pedig egy kiváló motivációs eszköz is lehet arra, hogy formáljuk személyiségünket, viselkedésünket. Mind a domináns, mind a szubmisszív fél sokat tanulhat a másiktól, illetve saját magáról is. Lehetősége van, szellemi és testi fejlődésre egyaránt. Ez pedig nem coelhói, vagy szabópéteri motivációs üzenet. Saját tapasztalataim alapján írom ezt.

Az SM vonalról továbbra sem rendelkezem elég ismerettel, ahhoz, hogy szóljak róla, a kötözésről pedig végképp nem. De visszakanyarodva: honnan tudjuk, hogy mi az, amiben érdemes változnunk? Ha például több ember azt mondja, hogy minek blogol annyit Józsi, Juliska, Dezső, Anna, vagy éppen én, akkor holnaptól kevesebbet kellene írnunk? Ha azt mondják többen, hogy ne keressek rá, ha valami érdekel, akkor ne tegyem ezt a jövőben? A google úgyis csak bizonyos termékek és szolgáltatások kapcsán kezd el hirdetéseket feldoboláni.

A minap rákerestem az ökológiai-patriotizmusra. Kíváncsi voltam, hogy létezik-e a kifejezés. Ennek kapcsán azonban nem jött fel egy hazai nemzeti park, állat, vagy növény faj támogatását célzó, vagy bármilyen hasonló hirdetés sem. De ha az ember egyszer rákeres egy cipőre...Irónikus tud lenni, mikor egy közéleti hírcsatorna weboldalán egy covidos hír alatt ott sorakoznak a nőies combcsizmák.

Szerintem nincs általános recept arra, hogy kinek milyen területeken érdemes változnia. Nem is feltétlenül szükséges állandóan törekedni a változásra. Mikor elég impulzus ér valakit egy adott témában, akkor érdemes lehet számot vetnie. És még a számvetést is mindenki egyedi módon fogja elvégezni, sok tényezőtől függően. Ha például valaki hedonista, vagy neo-kantiánus, minden bizonnyal az én utilitarista elveimmel nem fog egyet érteni, ahogy én sem az övéikkel.

Az ökológiai patriotizmus/nacionalizmus egy nagyon is létező téma, de úgy tűnt számomra, hogy itt is kilógok a sorból. A hibáinkból való tanulás és az önkritika gyakorlása azonban nem kell, hogy az elveink feladásával járjanak.

*Köszönöm az inspirációt, Úrnőmnek, EN-nek, unokaöcsémnek, Stephen Baars rabbinak és Rubennek.