2020. 10. 23. 20:50 | Megjelent: 1032x
Jelen írás nem a formállogikát, ám a formák logikáját követi.
A BDSM, D-jéről, mint discilpine/nevelés/idomítás, ritkán esik szó. Tegnap, Úrnőm általi mesterien véghezvitt nevelésnek köszönhetően, meglehetősen fura tudatáállapotba kerültem, és a semmiből eszembejutott egy szó: trupperváré. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent, de sokat csengett a fülemben.
Ma a Máriahegyen dolgoztam, és egy szünetem alkalmával rákerestem, hogy mi lehet ez a fura szó. Lehet, hogy valahol hallottam korábban, mert az angol trupperware kifejezés annyira létezik, hogy szinte mindenki ismeri. Mármint nem a szót, hanem magát az eszközt. A légmentesen zárható fedeles, műanyag tároló edényeket nevezik így is, ugyanis feltalálójuk, a német származásű, de az Egyesült Államokban nevelkedő és tevékenykedő, Earl Trupper volt.
Gondoltam, ha már idáig eljutottam, megnézem volt-e köze Mr. Earlnek BDSM-hez, vagy a fétisekhez. Nem találtam semmit. De, hogy ne legyek formabontó, tovább kerestem és egy igazi kincsre leltem, Fanny Merkin: Fifty Shames of Earl Gray című, Szürke paródiájára, amiben a BDSM, a Bards, Dragons, Sorcery, and Magick rövidítése. Ezt sajnos nem tudom úgy magyarra fordítani, hogy úgy is üljön a poén.
Térjünk is át az Earlökről, a Fannykra. Andrew Shaffer, amerikai író, női álneve volt Fanny Merkin. Ezt azonban, kizárólag a Fifty Shameshez használta. Miért érdekes ez? A BDSM kultúr-történetében két jelentős Fannyval is találkozhatunk. Az első Joe Cleland regényének névadója és főszereplője, Fanny Hill, a 18. század közepéről. Ebben a könyvben pedig van minden, mi szem-szájnak ingere: BDSM is.
A második Hölgy, pedig nem más, mint a híres Fanny Pistor. Leopold von Sacher Masoch (a BDSM, M betűjének atyja) róla mintázta főművének, a Bundás Vénusznak, Úrnőjét, Wanda von Dunajewet.
Most pedig adja magát, hogy feltegyük a kérdést: mi a helyzet a BDSM-mel és a Wandákkal?
Hozzászólások (15)
Én is arról szoktam írni, ami eszembe jut, ami foglalkoztat, van amikor semmi köze sincs a BDSM-hez, van amikor vélek felfedezni párhuzamot. Akit nem érdekel nem olvassa. Ha hosszú, ha rövid. A hozzászólási lehetőséget sem azért hagyom meg, mert vágyom, hogy hozzászóljanak, hanem ha valakinek van gondolata hagy írja meg, van amikor persze érdekel, akkor kérdezem is :)
A nyers süti nem finom.
Én is arról szoktam írni, ami eszembe jut, ami foglalkoztat, van amikor semmi köze sincs a BDSM-hez, van amikor vélek felfedezni párhuzamot. Akit nem érdekel nem olvassa. Ha hosszú, ha rövid. A hozzászólási lehetőséget sem azért hagyom meg, mert vágyom, hogy hozzászóljanak, hanem ha valakinek van gondolata hagy írja meg, van amikor persze érdekel, akkor kérdezem is :)
A nyers süti nem finom.
Tisztában vagyok vele, hogyha hosszabban írok, azt kevesebben fogják elolvasni. Szerintem sokat rövidültek a blogjaim az évek során. Ugyanakkor, van amikor hosszúra sikerül valami (lásd a nemrégiben megjelent pletykás blogot). Ha pedig senki nem olvas végig egy-egy ilyen írást, így jártam, de igyekszem önazonos maradni, és csak azért nem fogok megkurtítani lényegileg egy blogot, hogy többen elolvassák.
Egy süteményt sem célszerű jóval idő előtt kivenni a sütőből :).
Szeretem olvasni az írásaid, persze az 500-asok már keményebb dió, ha épp nem bírja a szemem, akkor több részletben olvasom el.
Lehet régebben volt megfelelési kényszerem, de már elmúlt. :)
Ugyanakkor a rendszerszintű szemléletem van, és a pixien úgy érzem, hogy sokak számára - nem a személyed ellen irányul,- nem nyilvánvaló, hogy egy senki által -anyagilag- nem támogatott blogger, ha betartja a szabályokat, arról és úgy ír, ahogy szertne, ha 5 sort verben, akkor 5 sort versben, ha 50-et regében, akkor 50 regében, ha pedig élmény blogot, vagy fantáziát 500-ban, akkor élményblogot, vagy fantáziát 500-ban.
Ezeket pedig több felhasználó, számos alkalommal akarta korlátozni. Olyan vagyok, mint a láma a zootropolis-ból: emlékszem, - a mások számára jelentéktelen- részletekre.
Nem dőlök a kardomba, hogy nem tudom meg, érdekes lett volna a miért. Általában azért szoktam érteni. :)
És egyértelmű, hogy mindenki maga dönti el, hogy mit és milyen módon oszt meg a nagyvilággal. Én örülök, ha megosztassz bármit is, akár ha csak morzsák, vagy mesék vagy regék vagy történeti jellegű bármit is.
Már megszoktam, hogy sokan nem értik, amiket írok. Ezzel nincs semmi gond.
A magánéletemről azonban sokan pletykálnak. Ezért is osztok meg erről csak nagyon ritkán, nagyon minimális információt. Ha más teljesen kitárulkozik, szíve joga. Én igyekszem a békés harcos útját járni. Ez is egy utalás volt :).
Azért érdekelne, hogy miért pont ez jutott eszedbe, már a tupperware szó.