Más bölcsességével verni a vehemenciát?

Az ember nem szeret a hibáiról írni. Persze vannak kivételek, mint a kiváló, ám depressziós költők, de gyakran ők is másokat, vagy éppen a rendszert okolják, minden rosszért. Nem mondom, hogy nincs igazságuk, de miként nagypapám mondaná: "Először magadban áss jó mélyre, és ha úgy érzed, megtaláltál ott minden hibát, csak akkor kezdj el mások hibái után kutakodni. Lehet, hogy már nem is fogsz találni semmit, ha magadban elég alaposan kerestél."

Ez pedig nem valamilyen buddhista bölcsesség, bár a gondolatot magát bölcsnek tartom.

Nekem az egyik jelentős hibám, hogy túl vehemens tudok lenni, akár a Hölgyekkel -főként BDSM kontextusban-, akár egy bármilyen -érdeklődésikörömbe eső,- témában folytaott vitában. Bár utóbbira azt szoktam mondani, hogy az egyetemen is erre képeztek ki bennünket, és sehol sem vagyok attól, ahol a skolasztikusok voltak, vagy, amilyen alpári módon szokás ma egymást ócsárolni. Mindazonáltal be kell látnom, hogy bizony sokszor túlteng bennem a tesztoszteron. Ezt pedig meg kell tanulnom a megfelelő mederben tartani. Az energiák megfelelő átcsatornázása lehet, hogy nagyon keletiesen hangzik , de aki ezt el tudja sajátítani, az csak a megfelelő mértékben és csak a megfelelő helyzetekben lesz vehemens.