2020. 09. 04. 08:51 | Megjelent: 936x
Az ősmagyaroknál dívott a táltos kultusz és a pogány, politeista hitvilág. Ezeket, a nemrég említett Szent István irtotta ki, józan megfontolásokból. Azonban a történelmünk nem tűnt el, bár elnyomottan, de velünk él.
A táltos, a mi sámánunk, a mi Ady Endrénk, a mi unikumunk. A táltos fura, különös szerzet, előtér az elvárttól, a megszokottól.
Persze BDSM értelemben vett táltos nem létezik, nem létezhet, hisz ezt a dudvás, magyar ugar már nem tűri meg. Se a saját gyökereink, se a nyugatiak, se a kettő keveréke nem felel meg?
Valami illatozik Dániában.
Hozzászólások (11)
Vannak ilyen "sámánok" valóban, de jellemzően az emberek pont a valóság fonákját észlelik és a sarlatánt nézik sámámnak. Majdnem sikerült Sámsont írnom :).
Sztem egy "kepes" dom a tudataval iranyitja a sub.o(ka)t, amit o(k) sajat valasztasaikkent elnek meg. En mar voltam ilyen eroterben (szektaban). Es bar O nem a karrierista bdsm saman volt, megis annak mondanam, mert a ds szerintem itt kezdodik. A tobbi eleme a bdsm.nek csak fuszer.
A magyar kereszténység első három századát végigkísérték az ú.n. „Mágus-pörök”. Amit ma nem túl szerencsés gyűjtőnéven „sámán”-nak neveznek a médiák, azt akkor ”mágus”-nak, varázslónak nevezték-
A magyar táltosokra II.András, majd IV.Béla idején járt rá leginkább a rúd. Ez a kor történelmünkben egy „europizálási fázis”, – ahogy ma mondhatnók -, de erős volt a német befolyás. Anno ezeréve a sámánizmust húztam filozófiából az államvizsgán, imádtam :D