A jó, a rossz és az Én

A minap egy ittas úriember kezdett filozofàlni velem egy kàvézóban. Fura volt. Környezet idegen. Aki ismeri a Bookta atmoszféràjàt, az érti: több éve jàrok oda, még sosem volt ott ilyen elményem. Szerencsére csak filozofàlàs lett a dologból. Egy ittas emberrel is lehet udvariasan beszélni. De miért hozom ezt fel? Az úriember nagy félénken elmondta, hogy Kant a kedvenc filozófusa. Sokan ìgy vannak ezzel. Szàmomra ő ellentmondásos figura, de sok tekintetben nagyon inspiràló. Példàl A gyakorlati ész kritikàjànak végén, arról ìr, hogy bàr az emberiség sok mindenre hiű, de legjobban az erkölcsére: senki sem szereti ha moràlisan rossznak tartjàk, állìtja a porosz filozófus.

Talàlkoztam màr kivételekkel, és Németh Sándor jógázós kirohanàsa kapcsàn visszaemlékezve a múltra, arra jutottam, hogy bàr erősen ferdìtő és túlzó, amiket mondott, a spiritualitás, -tapasztalataim szerint,- az egyetlen módja annak, hogy valaki tudatában legyen annak, hogy sajàt elvei szerint is gonosz, mégse okozzon ez törést Énjének.

Update a jóga és gonoszsàg témàhoz:

https://index.hu/kultur/cinematrix/2019/11/27/bikram_joga_szexualis_zaklatas_netflix_dokumentumfilm_yogi_guru_predator/

"Senki sem gonosztevő a sajàt történetében"- Cassandra Clare, ìró

Persze vannak kivételek, legalàbbis a mesékben. De ez sem gyakori. Sokkal inkàbb arról van szó, hogy akit a mesékben gonoszként àbràzolnak úgy érzik, hogy nekik jàr a hatalom, a Nő, a Férfi, a pénz a paripa és a birtok. Ezek teljesen érthető, emberi vàgyak.

A gonoszsàg elemzését azonban kétfelé vàlasztanàm: gonosz-e valaki az adott tàrsadalom normài szerint, illetve gonosz-e sajàt felfogása szerint. Szerintem a szubkultúràknak is vannak normài, de ezt a szempontot, most nem fogom elemezni, elég kettő is.

A tàrsadalmi normàk szerint a BDSM példàul rossz. Sokan azonosìtják a bàntalmazàssal és az erőszakkal. Legalàbbis korunkban, földrajzilag Magyarorszàgon. Ha valaki sajàt maga azonban nem tartja a BDSM-et erkölcstelennek, miért tartanà magàt gonosznak, azért, mert olyat tesz, amivel emberileg és szexuàlisan is tud azonosulni és, amivel nem àrt màsnak/màsoknak?

Mi a helyzet azonban akkor, ha az adott ember BDSM-en belüli cselekedeti vagy azok egy része nincs összhangban a sajàt elveivel? Itt kap fontos szerepet a fenti mondàs, hiszen -szinte- senki nem szeret magàra gonosztevőként gondolni. Elemi érfekünk, sajàt Énük integritàsának megőrzése.

Feltételezem ezért zavar szàmos embert, amikor a BDSM szubkultúra àltalànos normàiról ìrok (csak nem bìrtam megàllni, hogy belemenjek,..): példàul arról, hogy tartózkodjunk az ittas BDSM-től, vagy arról, hogy egy Dungeon Masternek/Monitornak (kìnzókamra felügyelőnek) jogában àll kidobni egy Huncut/Kinky/BDSM eseményről, azt a személyt, aki ittasan, vagy egyéb tudatmódosult àllapotban jàtszik/veszélyeztet màsokat.
Ezt nem én talàltam ki: az Egyesült Àllamokban és Kanadàban ennek -is- több évtizedes hagyomànya van. Làsd:

https://hu.smpixie.com/bdsm-blogok/risleyaddix/55209-bdsm-biztonsagosabb-huncut-szex

Ìgy pedig minimum hàrmas nyomàs alà kerülhet az egyén:

- Mit gondol rólam a tàrsadalom?
- Mit gondolok sajàt magamról?
- Mit gondolnak rólam a szubkultúràn belül?

Ezt màr tényleg nem fokozom tovàbbi elemekkel. De tegyük fel, hogy valakit a tàrsadalom megbélyegez, mondjuk: " perverz, beteges emberként", ekkor még mindig ott lehet szàmàra a szubkultúràja/Közössége tàmaszként. Ha azonban valamiért -okkal/ok nélkül- a Közösségen belül is megbélyegzik, az olyan, mintha 2-0-ra vezetne egy foci meccsen az ellenfél, miközben tőlünk kiàllìtottak egy embert.

Mit lehet ilyenkor tenni? Vagy önvizsgàlatot tartunk, vagy bekeményìtünk. Vagy az önvizsgàlat utàn keményìtünk be. Utóbbi is lehet indokolt - ha ok nélküli volt a belső megbélyegzés. Azonban az emberi elme, -érzelmi- önvédelem eseten sokkal később inkàbb működik érzelmi, mint racionàlis alapon. Hiszen minden élőlényben ott van a conatus, a törekvés, az életösztön. Éppen ezért, minêl erősebb a külső nyomàs annàl valószìnűbb, hogy jónak fogjuk magunkat érezni. Ilyenkor szoktak jönni azok a mondatok, amik arra utalnak, hogy az illető szembe megy mindenkivel az autópàlyàn. Szerintem ez nagyjàból annyira hatja meg, azt akire mondjàk, mintha egy falka afrikai vadkutya elől menekülő gazellànak kiabàlnàk orosz turistàk, hogy rossz irànyba menekül: semmenyire.

---

Fentiekből -szàmomra,- az következik, hogy ritka esetekben àll fent az, hogy valaki gonosznak tartja magàt és élvezi, àm még ritkàbbnak gondolom, azt, hogy valaki felismerje, hogy sajàt mércéje szerint gonosz és vàltoztasson ezen. Ki szeretné azzal terhelni magàt, hogy ő a rosszfiú, vagy a rossz csaj? Màs Hókuszpóknak szurkolni ( én gyerekkoromban szerettem Sziamiaú bőrébe bújni), vagy eljàtszani egy szerepjàtékban a gonosz Demonàt, mint azt gondolni magunkról, hogy a való életben is olyanok vagyunk, mint a mesebeli, àlnok alakok. Hiszen senki sem szereti magàt gonosztevőnek érezni a sajàt bőrében, a sajàt történetében.