2018. 12. 16. 23:45 | Megjelent: 1567x
Imádom a francia krémest. A sovinizmus szó is francia eredetű kifejezés, Nicolas Chauvin nevéből ered, aki Napóleon hű és roppant hazafias katonája volt. Ezért a sovinizmus kifejezést, eredendően erőteljesen hazafias és nacionalista érzelmű emberek jellemzésére használták:
https://en.wikipedia.org/wiki/Chauvinism
Azonban manapság sokkal gyakrabban használt terminus, hímsovinizmus, ami a nőket másodrendűként kezelő irányzatot fémjelzi. Ezt az eszmét pedig nemcsak férfiak, de sokszor nők is magukévá teszik: az asszonynak a konyhában a helye, aki nem szül, az nem is nő...
Ez nem összekeverendő azzal, ha valaki a BDSM-ben az alárendelt oldalt kedveli nőként. Úgy gondolom, hogy a legtöbb szubmisszív Hölgy elutasítja a hímsovinizmust. Sőt, továbbmegyek. Szerintem a BDSM-et rendszeresen megélők többsége nem soviniszta/szexista. Persze, aki gondolkodik, az tévedhet is.
---
Ma nem sok alvás után érkeztem egy nagy családi szülinapozásra, ahol meghallgattunk egy altató dalt, amit a második legfiatalabb családtagunknak (két esztendős) írtak. S bár az egész jól érezhetően szívből és jóságból íródott, mégis tetten érhető benne a tudatalatti társadalmilag kódolt sovinizmus:
"Anyának még sok a dolga, apa már alszik, nem bírta tovább."
Persze lehetne azt mondani, hogy ez csak egy kiragadott példa, de sok hasonlóval találkozunk mind a családok magánéletében, mind a reklámokban. Természetesen ez nem bicskanyitogató hímsovinizmus, de sajnálatos, hogy sokan nem veszik észre, hogy akaratlanul is degradálja a nők fontosságát, és túlórázásukat természetesnek veszik, amiért persze nem jár fizetség, hiszen "ezek az asszony kötelességei."
---
Már nem egyszer bélyegeztek engem is sovinisztának, aminek oka szerintem abban áll, hogy nem vagyok radikális feminista, csak amolyan mezei. A gender elmélet mögött meghúzódó szerintem, álságos és alternatív módon elnyomó ideológiát pedig nem tudom elfogadni.
Végezetül visszatérve a korábbi állításomhoz, miszerint kevésbé vagyunk szexisták, mi, akik a BDSM-et, aktívan műveljük, itt egy szigorú ellenvélemény:
" Ezek a szexuális gyakorlatok sokkal valószínűbb, hogy megtörténnek azokkal és elérhetőbbek azok számára, akiknek társadalmi osztálybeli, etnikai és gender privilégiumai vannak: heteroszexuális férfiak számára, akik a szexizmussal kacérkodnak, fehér csávók számára, akik jótékonysági szolga árveréseken vesznek részt, profi IT-sek számára, akiknek több szobányi, személyre szabott bondage játékszerük van."
Tracy Clark-Flory: BDSM: It's less transgressive than you think (saját fordítás)
https://www.salon.com/2012/01/12/bdsm_its_less_transgressive_than_you_think/ (a szerző, Margot Weiss antropológustól idéz. )
Azonban nemcsak a soviniszták tudják túltolni eszméik szekerét, hanem a privilégium mániások is. Erről pedig már korábban kifejtettem az álláspontom:
https://hu.smpixie.com/bdsm-blogok/risleyaddix/50724-privilegiumok-rendszereben
Hozzászólások (77)
első kettő két teljesen más típus.
azt hitték már mindent tudnak, jött a harmadik, úgy gondolták majd a kettő között lesz valahol
hát nem, a harmadiknak semmi, de semmi köze nem volt az első kettőhöz. újra tanultak mindent
én nem így hívom, ha már "hím", akkor legyen nősténysoviniszta
a legkisebbnél borult minden
amit eddig láthattam a nevelési elveidből-gyakorlatodból,azt mondanám, nem lett volna neki jó nálad
valójában meg azt gondolom: kicsinált volna téged :D
(engem kicsinált :D)
Ha rossz volt a kapcsolat, akkor előfordul, hogy olyan biztos nem leszek mint az apám.
Egyet tudok biztosan, a lányaim mind apásak, olyan hobbik autómárka, stb.... sőt még a barátjaik is hajaznak. Mindegyik súlyzózik a természetük stb..... Akárhogyan csináltam nem lehetett nagyon rossz. :D
(a kövérségről is úgy cserélnék eszmét.. annyira pixie-tabu, pedig nem kellene annak lennie)
az egyik pl. sosem beszélt a gyerekkoráról, családjáról
aztán egyszer mondta, anyukája öngyilkos lett, mikor 13 éves volt
úgy éreztem, olyan a helyzet, hogy valamit reagálnom kell
mondtam: nagyon nehéz lehetett
erre: az már jó volt, addig volt nehéz
hmm... azért ehettek ott dolgok
van, aki mindezek ellenére tud "normális" lenni, vagy totál rámenni-szétesni
őt pl. mindenféle 'patának tartják
tuti tucat alatt van (gyerekestül, feleségestül) a kör, akiket beengedett a villanydrótkerítéssel védett (kurvára odabasz, ha be próbálsz menni)erődjébe
bent meg kandallóban ropog a tűz, friss kávé meg süteményillat és egyebek
lehet, más blog kellene... már vagy egy tucat óta van lelkiismeretfurdalásom, hogy szétcseszem/sszük ezt
Nem vagyok jó = nem vagyok szerethető. Ahhoz, hogy szeressenek jól kell viselkednem. Vagy úgy kell viselkednem ahogyan X mondja.
Ez megfelelési kényszert alakít ki.
És máris kész a szeretetéhes áldozat típus, elég ha egy szocio arra jár...
jön az óvoda hatása
már nem csak a szülő-gyerek kapcsolat játszik
és ugye mennyire más az "igazság", mint a látszat? :)
a szociopatát mi neveljük
elképesztően fontos a különbség
Antal, nem akarom látni
mert nem értek veled egyet
nem magyarázni kell
a reakció minőségéről van szó
a mennyisége a reakciónak, az ideje azonos
csak a rossz vagy helyett: rossz, amit tettél (és ennek helyzethez igazított variációi)
és pont az nem mindegy, minek veszi a szülői reakciót
és ezt speciel én most jól magamra is veszem :D
(és pont erről - felnőttkori dicséretféle -van tegnap este óta félkész blogom
csak nem olyanná vált errefelé a hangulat, hogy kedvem lett volna befejezni)
én elég jól bírom az extrém viselkedést, a felszíni extrém viselkedést
(sőt, a túl simulékony, kedves, hízelgő a sokszor visszás, azt nem kedvelem), így van szerencsém néhány olyan ember jóismerősének, barátjának tudhatni magam, akik felszíni tüskéin kevesen jutottak túl, pedig a mélyben elképesztő, mik rejlenek, mekkora kincsek
Ha azt mondod: rossz vagy: az egy olyasmi amin ő nem biztos hogy tud változtatni, hiszen túl kicsi, még az én fogalmával sincs teljesen tisztában. De azt érzi, hogy a lényének szól a kritika, ő nem elfogadott.
Míg ha azt mondod: most rosszul viselkedtél: azzal jelzed, hogy nem rá haragszol hanem a viselkedésére, tettére, de te pont úgy szereted attól függetlenül. A tette, viselkedése helytelen. Ez olyasmi amit egy egész kicsi gyerek is kontroll alatt tarthat, megváltoztathat és javíthat.
Nagyon fontos!
Ha jól rémlik Dr. Benjamin Spock volt az etalon magyarban, az én ifjúkoromban, és nagyon sok család átesett a ló túlsó oldalára. A túlsó oldal szintén önképzavaros embert eredményez, tán még rosszabb mint a régi iskola. Nincs korlát nem tisztel semmit és senkit.
Abszolút igazad van. A viselkedést kell szídni, nem a gyermeket. Ez alapvető pedagógiai elv. Nagyra nőtt gyermekek esetén is :) Komolyan. A felnőttek sokszor ugyanolyan sérülékenyek mint a gyerekek. Volt alkalmam megtapasztalni munkával kapcsolatban.
Viszont egy felnőttnek tudnia kéne, hogy nem csak a külseje, de a viselkedése, szavai, gondolkodása is őt képviseli. Lehet legbelül egy fantasztikus csodálatos ember. Csak a faszt se érdekli, ha nem ez megy ki a külvilág számára.
határozottan kijelölt, következetesen tartott határ
baromira van értelme a különbségtételnek
leteszem a sarokban és ottmarad gyereknél, "egyszerű" eset gyereknél nem feltétlenül mutatkozik meg a hatáskülönbség (kevesebb az ütközés a határokkal)
nézz körül itt is, "odakint" is, mennyi az önképzavaros, alacsony önétékelésű, önbizalomhiányos stb. ember (és mi minden, micsoda élethelyzetek fakadnak ebből)
ezeknek a bajoknak jelentős része gyerekkori bélyegzéseknél, döngöléseknél gyökeredzik
De, ha valakinek van gyereke netán több gyereke, és visszagondol a miértekre, hogyanokra, könnyen felismerheti, semmi értelme a különbség tételnek a gyerek számára, az első fogékony korában valószínűleg meg sem érti és nem is lényeges.
A lényeg szerető szülők veszik körül vagy sem. Ha az első verzió, akkor pontosan érzi a szülő mi az a határ ami célt ér és nem viseli meg fölöslegesen a gyerkőcöt. Bármennyire szereti a szülő a kölkét, egy határ kell, mi az amit nem szabad, nem lehet mindent megértetni a gyerekkel, a jóság szelídség nem mindig elegendő, néha kell a szigor, a mérges tekintet, kiabálás, tiltás, büntetés. Ezek a retorziók pedig óhatatlanul döngölnek, és erre tetszik nem tetszik, szükség van, hogy normális felnőtté váljon.
A második verziót most inkább hagyjuk.
kérlek, olvasd el még egyszer a hsz-emet, és lásd meg azt benne, hogy eszem ágában nincs tanítani, nem erről írtam
és nem árt a néha megkeseredés
eszem ágában sincs tanítani
ha megint rossz napod van, kérlek, keress mást partnert
köszönöm
meg nem is teljesen értem, mimre is válaszolsz
de most én válaszolok simán csak erre a hsz-edre :)
viselkedés és jellemző/tulajdonság/személyiség nagyon nem ugyanaz
pont itt van a kutya elásva
más viselkedését ítéljem, jelezzem, véleményezzem
a személyiségét/őt magát néhány tette alapján talán nem kellene skatulyába tenni
a "most úgy viselkedtél, mint egy szociopata" és a "szociopata vagy" között igen nagy különbség van (persze, ha szociopata, akkor szociopata, biztos van, aki simán meg tudja ítélni)
ahogy gyereknevelésnél (amiben amúgy nem hiszek, az együttélésben és a példamutatásban igen, de most ez messzire visz) alapelv: a gyerek viselkedését elkülöníteni a személyiségétől
nem te vagy rossz, hanem az, amit most tettél (hatalmas különbség, az egyik "nevel", a másik döngöl)
a megbélyegzéssel pont ez a(z egyik)baj
nem gondolnám, hogy szűkagyú vagy
nagyon nem
tanitsál már minket egy kicsit, mert úgy tűnik, h szerinted ránk fér.
De! Nekem igenis lehet véleményem mások viselkedésével kapcsolatban. Kialakulhat és ezt közölhetem is. Lehet mondani akkor hogy én szűkagyú vagyok, meg skatulyázós. Engem ez nem zavar. Akkor az vagyok.
Szerintem pl a gyerekeket kell tanítani viselkedni. Ha valamit nem helyesen csinálnak akkor azt el kell mondani nekik...ezzel a fajta gondolkodással viszont rögtön felmerül a kérdés: "ki vagyok én, hogy megmondjam a gyermeknek mi helyes, mi nem?! Csak egy laikus vagyok!" Akkor inkább ne is neveljük a gyerekeket hanem merengjünk saját magunkon? Majd lesz ami lesz, majd nevelik a szakképzettek és az élet?!
Ugyanígy, egy ember viselkedésével kapcsolatban a környezete, a többiek tarthatnak tükröt. Ha őhozzá nem is jut vissza, lehet másoknak is szólhat ez a reflexió.
Nincs jogom ítélkezni. Ok. Másoknak meg nincs joga úgy viselkedni, hogy az ítélkezést szüljön bennem. Ez tudom nem hangzik jól.
persze, simán lehet, ez így van (én nem tudom, ki a dom, ki a szub), és én vagyok a túlérzékeny ilyen szempontból, azaz nem tetszik, ha valaki vágyait, ill. azok megélését "leszóljuk", minősítjük (most komolyan, hányan vagyunk, akinek nincs extrém? akármi, bármi, amit elképzelni is nehezen tudnak még errefelé is)
ha neki az a vágya, az a vágya
ha meg is tudja valósítani, jól csinálja
ha a partnerei önként partnerek benne, nem látom a kivetnivalót
azért, mert "nekünk" nem tetszik?
(mi van, ha én arra vágyom, hogy egy nagyarcú dom lealázzon, lekövérezzen és egyszeri használat után eldobjon? hmm? nincs helyem itt? vagy kussoljak róla, sunnyogjak, mint "odakint"? mennyivel gázosabb ez, mint sok más vágy? azért mert ez nem az olvasó vágya?)
(ha azt jelenti nálad, amit nálam, hogy nem működik, nem működik jól)
másként működő szerintem jobb
és itt most semmiféle tolerancia meg liberalizmus meg hasonló nem játszik)
az efféle ítéletek nem csak azért rosszak szerintem, mert sokszor hamisak, tévesek (önigazolást szolgálnak csupán, ill. elnagyolt véleményalkotást jelentenek, figyelem nélküli véleményalkotást, így egyszerűsítenek - dobozba betenni mennyivel könnyebb, mint tényleg megfigyelni), hanem, mert árnyalatokat is eltüntetnek
(jó a generálás :)
a megbélyegzés - szándék ide, szándék oda - árt
pl. szociopatát gyárt
Egy depressziós is pont úgy tönkre tudja tenni a körülötte élők életét. A depressziósokat mégis mindenki szánja.
Ezt a jelenséget nem értjük. Így inkább elítéljük.
a sok genetikai defektem egyike, hogy azt gondolom felelősségünk vagy egymásért
hogy védenem kell magam, rendben van, de ha elkerülhető, ne gyilkoljam a másikat
pl. megbélyegzésekkel, csak azért, mert nekem így könnyebb
pl. azért is, mert még az is könnyen kiderülhet, nem volt helyes a diagnózis(pl. hogy alapjában véve szelíd, csak elvadított az a kutya)
én egyre inkább azt látom (és senki egyéni életét nem simerem, nem látom, szóval ez senkiről nem szól konkrétan), hogy ha valakivel nem jön ki valaki, befuccsolt a kapcsolatuk, gyorsan kap a másik valami bélyeget, hogy na, azért nem ment, mert ő egy nárcisztikus/pszichopata/szociopata/hímsoviniszta/introvertált/és még ezer variáció van
ami egyrészt nyilván önfelmentést jelent, másrészt viszont egy másik ember megbélyegzése (igen, én túlérzékeny vagyok a bélyegekre... nem ok nélkül :DD)
skatulyák nélkül élni lehetetlen, ugyanakkor mindent zátfalú skatulyákba gyömöszölni minimum érdekes
te leírtál (természetszerűleg a saját szűrődnek megfelelően és a témához kapcsolódóan) egy beszélgetést
és született rögtön diagnózis a férfiról
dominanciára alkalmatlan, személyiségzavaros, átlag alatti, pszichopata.. meg még mit tudom én, mi... nem, nem viselkedésről szólva, hanem róla
persze, könnyen lehet, tényleg mind igaz rá
de szerintem az általad leírtak alapján ennyi és ilyen nem dönthető el
("Itt senki nem diagnózisokat állít fel, hanem keresi a miérteket" - hát, elolvasván az elmúlt óra termését, nekem nem ez jött le)
Hogy egy ronda hasonlattal éljek: ha egy kutya megharapja a kezed, két opció van:
1) a kutyát hibáztatod mindenért, nem tudod miért harapott meg és nem is fogod tudni, messze elkerülsz attól kezdve minden kutyát, mert csak ezáltal érzed biztonságban magad;
2) utánanézel a kutyák viselkedésének, megtanulod, hogy hogyan kell velük bánni, hogyan lehet felismerni azt, hogy harapni fognak és ezáltal szintén biztonságban vagy.
Egy olyan világban ahol ezek a "kutyák" szabadon élnek körülötted, szerintem a 2. a járható út.
Tényleg bocs mindenkitől a hasonlatért, mert emberekről van szó, de talán így jobban tudom szemléltetni a hozzáállásom miértjét.
Ha arról beszélünk, hogy melyik skatulyában mi van, azt kutatjuk, az szerintem nem bélyegzés. Ilyen alapon az asztalt is megbélyegezzük, haazt mondjuk asztal.
Itt senki nem diagnózisokat állít fel, hanem keresi a miérteket. Arra meg bármelyik közönséges halandónak joga van.
És mindenképpen fontos azt megértened, hogy Te miért kerültél ebbe a helyzetbe. Önmagadon jó dolgozni...
De azzal, hogy a pszichopatád miért olyan amilyen, én nem foglalkoznék túl sokat...
Le kell válni erről a témáról. Ez a gyógyulás útja, amihez sok sikert kívánok Neked...
ez hímsoviniszta, az szociopata, az pszichopata, az nárcisztikus stb.
valahol pont ugyanaz történik: a hímsoviniszta kategorizál: ez nő, én férfi, tehát... a konyhadiagnoszta pont így működik
Számomra ez a pszicho dolog nem olyan félelmetes. Igen, megégetett. De akarom tudni, hogy miért és hogyan. És miért vannak köztünk olyanok akik eszerint a módosult kód szerint léteznek.
Egyezzünk meg abban: mi mindketten védettek vagyunk a pszichopatákkal szemben. És ha ebben egyezségre jutunk, megszűnik a problémacsócsálgatás miértje is... hiszen egy követ fújunk. ☺️
Szép napot...!🤗🤗
Hidd el, van ilyen "okos" nő. 😊
És jól tudom, mert itt, ezen az oldalon is szembesültem vele, hogy "az intelligencia szexi, és kihívás" egyes férfiaknak.
Akiknek egy része... (Hogy is mondjam finoman? ) mentális zavarokkal küzd. 😑
Ha nem is 5 perc alatt, de pár nsp alatt levágható a furaság...
De tény, hogy ez a fajta furaság eleinte vonzó...és azt a nőt tudja a pszichopata behálózni, akit megérint ez a furaság, és nem menekülésre készteti.
És megnézném a nagypofájú nőket is, hogy mit csinálnának ha végre bekövetkezne a nőuralom és magukra maradnának a tyúkfarmon...
Hidegvérrel.
Amint megérezte, hogy nem vagyok "használható" nő, lelépett...
Egy pszichopata szerintem nem érvel és nem vagdalkozik. Csak tovább áll. (Persze ez csak magánvélemény. Másnak lehetnek más irányú tapasztalatai. Az én "egyetlen pszichopatám" így tett. 😊)
Hasonlóan zakkant nők kiváló partnere lehet...de egy átlag nőt kikészít.
Vagy csak így jött ki a rím.
De szerintem ez nem kifejezetten a női nem ellen irányul. Szerintem aki ilyen az mindenkivel szemben ilyen.
érdekes. a kijelentésnél két variáció van, vagy igaz, akkor azok a nők nem nevezhetők szubnak, a másik variáció, hogy hazudik
a levelező úrnál csak egy variáció van, nem domináns. az ilyen pasi nem alkalmas valódi dominanciára, csak a saját vágyai önző kiélésére
mert ez nekem nem az
szerintem ez is (amit felvetettél) tök fontos/érdekes téma (tabukat is érint, így nekem különösen az)
Olvastam egy adatlapot. Egy pasiét. Szokatlanul értelmes, összeszedett, expresszív, mély. Kíváncsi lettem. Írtam egy levelet. Kaptam is választ, elkezdtünk beszélgetni. A pasi izmos, magas, jóképű.
Én nem nagyon szeretek a vágyaimról beszélgetni eleinte... próbáltam egy emberi oldalról közelítőset. Az elég gyorsan kifújt. Mondta, ezek a hülyeségek nem érdeklik. Térjünk a vágyakra. Hát ez már sántított, de kíváncsi lettem mi lehet még ebből: mondom o.k. Elkezdem kifejteni. Mondja: őt ez egyáltalán nem érdekli, nem érdeklik más vágyai. Olyan szub kell akit korlátlanul használhat...mondom akkor sok szerencsét, bizonyára van esélye ilyet találni...
Válasz: hetente sikerül kövér szubokat összeszednie, egyszer csak kerül egy olyan is amelyik tűrhetően néz ki és akinek nem kell a vágyaival foglalkozni...
Na ez nem is nagyon folytatódott tovább, de eléggé paff maradtam: ezt a nem is tudom micsodát...ez mi?!
Van olyan nő aki egy ilyennek?!
😱
az ellenérvelésből meg tanulhatok :)
világunkban tagadhatatlanul jelen van a hímsovinizmus
de egyre inkább a nősovinizmus is, ill. a rossz értelemben vett feminizmus (én ennek túlkapásaival, "herélésekkel" vagy "herélési kísérletekkel" találkozom lépten-nyomon)
a hímsovinizmus belénk van ivódva (direkt a germanizmus), rögzült, leülepedett
a nősovinizmus folyamatosan, friss erővel árad, terjed
egyik sincs ínyemre
ma veszélyesebbnek én az utóbbit tartom
ill. a hímsovinizmus veszélye a rögzültségében rejlik, ugyanakkor veszélytelenebb volta is ebben rejlik; veszélyes, mert "természetes", megszoktuk; veszélytelenebb, mert nem is figyelünk rá, már nincs jelentősége (a szólamok gyakran tartalom nélküliek)
az "én világom" férfidominanciájú (de olyan férfidominanciájú, ahol a nők haszonélvezői ennek a dominanciának), a nődominanciájú világgal nem tudok mit kezdeni, de azt gondolom, nem is kell tudnom mit kezdeni, megfér(het) a kettő egymás mellett
egymás mellett (akár egymásért), de nem egymás ellen
és még a francia krémest is szeretem
Meglehet a régi világból származó,tán tudat alatti, egyfajta ha úgy tetszik megbecsülés él a dalocskában, ugyanis anno meglehetősen nehéz fizikailag is leterhelő munkát végeztek a férfiak többsége, volt ok a kidőlésre.
A másik, emberi tulajdonság azt vél látni egy képen ami épp foglalkoztatja. Pár éve volt egy riport Kertész Imre munkásságáról, a műsorvezető és egy szakértő elemezték egyik írását. Végül megszólaltatták Kertész Imrét aki meghallgatva milyen módon értelmezték a külsősök, teljes természetességgel kijelentette, (nem szó szerint) "hát nekem ez eszembe sem jutott, de ebben pont az a szép, mindenki azt lát bele amit akar".
Az, hogy valakinek sok dolga van, nem teszi fontos emberré. De ott van az is, hogy apa "nem bìrta tovàbb," tehàt lett volna még dolga, csak kidőlt.
Tovàbbà ez egyetlen példa csupàn a címben emlìtett jelenségre. A hím sovinizmust, azonban szinte folyamatosan töltik belénk.
nagyon meglepődtem az altatódal sorából mit "hoztál ki".
"Anyának még sok a dolga, apa már alszik, nem bírta tovább."
azt mondod (ha jól értem, ha rosszul, kérlek, feltétlen javíts), hogy zsigerileg bennünk lévő, már tetten nehezen érhető, szándéktalanul is működő hímsovinizmus rejlik a sorban
első, felületes olvasásra igazat is adhatnánk
(a nő gürizik, ez a dolga, a ffi pihen)
én meg ponthogy nősoviniszta szólamnak érzem (a feminizmus nem a hímsovinizmus ellentettje)
a szándéktalanságot itt sem kérdőjelezném meg
sarkítva-torzítva (a jól láthatóságért) az értelmezés:
a nőnek sok a dolga, a nő fontos, neki van rengeteg és fontos dolga, neki vannak dolgai, ő mozgatja és viszi előre a világot
a ffi pihen (nincs dolga), és különben se bírná már, tunya-puha-renyhe, a ffi már rég kidől, de az erősebb, strapabíróbb, életrevalóbb nő csak dolgozik tovább rendületlenül
egyre gyakrabban úgy érzem, már minimum beérte a nősovinizmus a hímsovinizmust
és ez is észrevétlen hat
zsigerekbe ivódottan
a nemi sovinizmusokkal kapcsolatosan kettős mérce van
a hímsovinizmus legapróbb megnyilvánulásánál már felkapja mindenki a fejét, kőhajigálás, statárium van
a nősovinizmussal kapcsolatban elnézés, megértés, tolerancia (valahol érinthetetlen)
semmilyen sovinizmus nem kellene, de ez a kettős megítélés biztos nem