A csehek és a csehül álló hazai BDSM sz(c)éna kutatás

A Magyar Hang legutòbbi szàmàban (2018.szeptember 21.) többek közt Hajdú Péter: Kell nekünk Gileàd? cìmü cikkét is olvashatjuk, melyben Margaret Atwood negatív utòpiàjàt, A szolgàlàny meséjét, hozza párhuzamba a jelenkori helyzettel.
A szológàlòlàny meséje -a sorozatban- sokszor erőszakot és elnyomàst mutat be, mind a Nökkel, minde a férfiakkal szemben, egy olyan világot, ahol a nemi erőszak intézmémyesìtett lett.

Érdekes az is, hogy a sorozatbéli Kanada a szabadsàg utolsò bàstyàjaként szerepel. Az amerikai, populàris kultúràban ugyanis gyakran lenézik északi szomszédaikat (ld. South Park, Így jártam anyátokkal).

A szolgàlòlàny meséje, szàmomra annak ellenére hitelesebb, mint a hestegmìtú mozgalom, hogy fikciò.

Úgy gondolom, hogy a jelenleg egyre erősebb "sokasodj asszony, ha nem szülsz nagy slamasztikába kerülsz," trendet kritizálja. Emellett a környezetszennyezés okozta brutális károkat is drámaian ábrázolja. Aminek lehet "némi" köze a valóságban a túlnépesedéshez.

Itt megállok ezzel a vonallal, ne legyen spoiler az érdeklődőknek.

Persze az országoknak elemei gazdasági érdekük, hogy elegendő adófizető polgáruk legyen, azonban a sorozatban, Gileád (az Egyesült Államok diktatórikus újraszerveződése) vezetőit látszólag tisztán egy hím soviniszta ideológia vezérli, amit egy tórai résszel igyekeznek alátámasztani. Ismételten nem leszek poéngyilkos.

A fent említett, mostanában újra divatos trend szilárd(?) alapja, hogy a nő a férfinek csupán kiegészítője és alárendeltje, csak a szülés és a gyermek nevelés által tud kiteljesedni.

Itt jön a képbe a BDSM?

Eva Jozifkova , Martin Konvicka éa Jaroslav Flegr egy 2014-ben megjelent írásukban, Why do some women prefer submissive men? Hierarchically disparate couples reach higher reproductive success in European urban humans in Neuroendocrinology Letters ( Miért részesíti előnyben néhány nő a szubmisszív férfiakat? A hierarchikusan különbözű státúsú párok szaporodási sikere nagyobb az európai, városlakó embereknél.)

Írásokban a cseh szerzők azt állítják, hogy felmérések alapján nagyobb az utódnemzés esélye azoknál a pároknál, akik nem egyenlőek sem társadalmi pozíciójuk, sem kapcsolatban betöltött szerepük szerint. Ez igaz szerintük akkor is ha a férfi a dominánsabb, de akkor is, ha a nő. Most az utóbbi esettel fogok foglalkozni, mivel ez szerintem egy kevésbé kutatott és elterjedt téma.

Már több éve úgy gondolom, hogy azért is előnyösebbek a nem egyenlő kapcsolatok, mert ezekben kevesebb a konfliktus és ezek könnyebben elrendezhetőek, mint azoknál a pároknál, akik teljesen egyenlőnek tartják magukat. Azonban a szerzők szerint a pár tagjainak hierarchiában betöltött különböző szerepe csökkentheti a viták számát és intenzitisát (595.p.)

A szerzők a kutatásukat fiatal prágai felnőtteken (18-20 évesek) végezték el (i.m.:596.p.) A fiatalokat nemcsak saját magukról és párjukról, de szüleikről is kérdezték. A férfiak által irányított kapcsolatokat maledom, míg a nők által vezetett kapcsolatokat femdom viszonyként jellemzik a szerzők. Ez kissé ugyan félrvezető, mivel a BDSM szakterminológiában ezeket a kifejezéseket csak akkor szoktuk használni, ha egy (pár)kapcsolatban jelen van a BDSM is. Ha apa neveli anyát a hétköznapokban, vagy anya apát, vagy apa-apát, anya-anyát (a meleg és leszbikus) kapcsolatokban az bár valóban lehet hierarchiabeli különbség, de nem BDSM, következésképp nem beszélhetünk sem femdom-ról, sem maledom-ról. Mindazonáltal fogadjuk el, hogy a szerzők ezeket a kifejezéseket cikkükben így használták.

A szerzők úgy találták a szülők, az ő gyermekeik, és gyermekik párjainak elemzése által, hogy azoknál a szülőknél született a legtöbb gyermek, ahol az egyik fél dominánsabb volt. Ez igaz volt azokban az esetekben is, amikor a Nő volt a domináns a kapcsolatban. Azoknál a pároknál, ahol a dominancia szint megegyező volt a felek közt, kevesebb gyermek született. (i.m.: 598.p.)

A cikk írói úgy látják, hogy mi sem bizonyítja jobban azt, hogy sok emberben van passzívan vágy egy alárendelt, vagy domináns partner iránt, mint az, hogy a pornó iparban vannak külön a BDSM-re specializálódott ágazatok(i.m. 599.p)

Ez valóban igaz lehet, sőt mi több a divatban sem véletlenül használnak (ki) akár azonos nemű, akár eltérő nemű modelleket fétis ruhákban öltöztetve, BDSM szituációkat megjelenítve:

https://www.bustle.com/articles/175418-why-the-influence-of-bdsm-on-fashion-is-so-important

https://theculturetrip.com/north-america/usa/california/articles/how-bdsm-is-popping-up-in-luxury-fashion/

Bár a cikk ígéretesnek tűnt a BDSM kifejezés mindössze egyszer szerepel az írásban. Úgy érzem, hogy hasznos volt és elgondolkodtató, főként az a 4-5 sor, amit a pornóipar és a BDSM kapcsán írtak, illetve az, hogy egy domináns nőnek is nagyobb eséllyel születhetnek gyermekei. Hozzáteszem, hogy akkor ha ő is szeretné.

Néhány éve állítom, hogy hasznos lenne ha tudósokkal dolgozhatnánk együtt, mi akik beleástuk magunkat a BDSM elméletébe és gyakorlatába. Miért? Ők tudják, hogy kell alaposan és jó módszertannal elemezni egy témát, azonban mi tudjuk -szerintem- sok tekintetben jobban, hogy egy adott kifejezést mire szokás használni a szubkultúránkon belül, illetve mi ismerünk több olyan embert, aki potenciálisan jó alanya lehet egy BDSM-mel foglalkozó kutatásnak.

Ha anya viseli otthon a nadrágot attól nem lesz még Domina, ha apa, attól ő még nem lesz Dom. Ha pedig egyszer Anya, egyszer apa nem lesznek switchek. No ezért lenne jó együttműködni...

Lenne.

Azonban míg a cseheknél Eva Jozifkova, biológus vezetésével számos kutatást végeztek BDSM-hez legalább valamennyire köthető témákban, itthon egyelőre csak egyetemi szakdolgozatok szintjén jelenik meg a BDSM komolyabb elemzése, olyan akadémiai körökben azonban egyelőre nem, amelyek tagjainak erejük lenne a közvélemény pozitív irányban történő formálására a témával kapcsolatban.