Bármi

2018. 06. 09. 04:17 | Megjelent: 1255x
Sokan írják ki apróhirdetésben, az adatlapjukon, hogy velük bármit meg lehet tenni. A klasszikus vicc szerint, akkor lehetne őket vinni betonozni. De maradjunk a BDSM keretein belül, a bármibe a véresre veréstől, a pisi itatáson át, a koszos zokni szagoltatásáig és szájba töméséig számos dolog beletartozik. Biztos van néhány ember, aki szinte mindenevő a BDSM területén, de bármi is legyen a helyzet, ennyi bármire hajlandó ember nem létezik szerintem. Mi lehet mégis az ok?
Egy ismerősöm mesélte, hogy úgy ment hozzá egy vendég, hogy ő bármit megtehet vele, végül ő valamit nem engedett meg a vendégének, aki ezen megsértődött. Végül is ő azt mondta, hogy bármit meg lehet vele tenni, azt nem említette, hogy bármit meg is lehetne neki tiltani. Persze nem valószínű, hogy erről volt szó, de próbáltam megértő lenni, felajzott férfitársammal.

Miért van mégis ennyi bármi-ember? Számtalan magányos, szeretethiányos férfi és nő van. Így -feltételezem- úgy gondolják, hogy megnő a "piaci" értékük, ha azt írják, hogy velük bármit meg lehet tenni. Persze valóban -szinte- bármi megtörténhet a hazai és a nemzetközi BDSM színterén az aljasságoktól a csodákig, de a BDSM egyik legfontosabb, íratlan alapszabálya a játék előtti közös megegyezés. Az, pedig ha így néz ki:

"- Mit tehetek meg veled?
- Bármit.
- Vannak tabuid?
- Nincsenek,"

ez az egyik lehető legveszélyesebb helyzet, amit el tudok képzelni a BDSM-ben; arról nem is beszélve, hogy a játék előtt az alárendelt félnek tájékoztatnia kell a másikat a testi és/vagy pszichés problémáiról, amennyiben vannak. Illetve a domináns félnek erről érdeklődnie kell ezek meglétéről, a másik biztonsága érdekében.

Hozzászólások (2)


Törölt felhasználó
#292192 | 2018. 06. 09. 08:57
Nem a szavakon akarok lovagolni.
De ha bármit megtehet, abban az is benne van, hogy kb szarba se veszi amit a delikvens akar.

Amúgy az ilyen szupermazo szupercsicska embereket sosem értettem.
De talán nem is kell.
#292178 | 2018. 06. 09. 06:35
Ha "piaci érték" miatt hirdet valaki ilyesmit magáról, az rendkívül szomorú (az élethelyzet, ami mögötte lehet). Ha nem csak hirdetés, hanem realizálódik is (valós vágyakat túllépve), az meg aztán...

Szubként kimondani ilyesmit, kétségkívül több mint bizsergető, azonban bizonyos helyzetektől eltekintve nyilván felelőtlenség.

Ismerkedéseim során anno, ha a másik határaira terelődött a szó (ha nekem kellett szóbahozni akár engem, akár a másikat illetően, az eleve zsákutcagyanússá tette az egészet), elég gyakran elhangzottak a "nekem nincsenek határaim", "bármi belefér" és hasonló mondatok. Aztán mikor konkrétat kérdeztem, akkor sokszor jött válasz: ja, hát persze, az nem... ja, az sem, még jóhogy. És sokszor a határait pontosan kijelölő korlátozott világa sokkal nagyobb kiterjedésű volt, mint a "mindent" és "bármit" felvállalóké. Végül a "minden"-eket és "bármi"-kat úgy könyveltem el, hogy az adott egyén spektrumára értendő, korlátolt fantáziára (az van, amit én el tudok képzelni és szeretek) utal csupán. Az adott (ilyet hirdető) egyén pedig jó eséllyel (még hozzám mérten is) igen... az amatőr nem jó szó... kezdő? keveset tapasztalt?... valami ilyesmi.