A vérdómok koszos leple

Úgy gondoltam, hogy trendi leszek és írok egy szidalmazó blogot. No nem olyan kirohanósat, amiben név szerint bárkit is megemlítenék, vagy olyat, amiből bárkinek a személyazonosságára fény derülhetne. Csak diszkréten.

S bár a torinói lepel is izgalmas téma, e lepelről a leplet akkor sem tudnám lerántani, ha akarnám.

---

Ki a vérdóm? A farkasember főellensége a vérfarkas, de a vérdóm olyan lény, ami mindkettőt könnyedén megeszi reggelire; vagy uzsonnára. De félre a fantasy-val. A valóságban a vérdóm olyan domináns férfi, aki azt állítja, hogy ő elképzelni sem tudja, hogy valaha is kipróbálná a szub oldalt. Egyszerűen idegen számára még a gondolat is. Találkoztam már több olyan vérdómmal, aki minden "elve" ellenére többünk szeme láttára élvezte, ahogy egy, vagy több Hölgy alázza és kínozza. Szerintem megbízható forrásokból (élőszóban, általam szavahihetőnek tartott emberektől) is fény derült rá, hogy még több vérdóm van, aki örömét leli a szub oldal adta mámoros élvezetekben. Tegnap pedig egy olyan domináns úriemberről látott -számomra- napvilágot, hogy élvezi/élvezte a szub oldalt is,- tehát vérdóm-,akiről minden kétséget kizáróan azt hittem, hogy csak domináns a BDSM-en belül. Nemcsak hittem, és nemcsak én hittem. Gondosan ügyel rá, hogy mindenki ebben a téveszmében leledzen vele kapcsolatban.

---

A pszichológia egyik őstétele ( Leopold Masoch, Krafft Ebing, Freud, R100 <>), hogy a BDSM-et űzők jelentős része kedveli mindkét oldalt. Ez fenntállhat D/s és/vagy S/M viszonylatban is. Miért van mégis az, hogy sok vérdóm, aki valójában switch, vagy éppenséggel teljesen szubmisszív nem vállalja fel még BDSM körökben sem a valódi önmagát? Nem leszek okoska törp. Kit érdekel ez a jelensége, járja körbe maga, arra teremtett a két lába.