A blogolás általános pszichológiája

"Én egy jól szituált , igényes inteligens lány vagyok , aki érti a munkályát !...Még senki nem szólt hozzá a bejegyzéshez" -Egy részlet abból, amit egy hirdetőnél volt szerencsém ma olvasni.

A blogolás általános pszichológiája és alapfogalmai alapján most erről szólna ez az írásom. De miért?

A bloggerek java része, tapasztalatom szerint gyakran tesz közzé tartalmakat. Sokuk arra is odafigyel, hogy lehetőleg minél többen olvassák és lájkolják, amit megosztanak.
Ennek két esszenciális oka lehet:

1, Érzelmi, mentális, hormonális plusz töltetet ad az elismerés.
2, Valamilyen üzleti tevékenységhez kapcsolódik az adott szerző blogolása.

Illetve vannak olyan, jellemzően introvertált bloggerek, akiknek pusztán jól esik kiírni magukból, ami nyomja a lelküket.

Régebben sokkal nagyobb volt az írni és olvasni nem tudók száma mint ma, és a híres szerzők jelentős része (most nem a költőkre gondolok), akiket ma ismerünk meglehetősen hosszú művekkel gyarapított az emberiség kultúrtörténetét. Bár ma is vannak olyan szerzők, akik több száz, vagy több ezer oldalon át értkeznek egy adott témáról, vagy írnak vámpírok, indiánok, "perverzek" kalandjairól. Egy perverz kecsua vámpír kalandjai. Ki tudja? Lehet, hogy bestseller lenne.
Úgy veszem észre azonban hogy mind a mai olvasóközönség, mind pedig az írók jelentős része a tömörségre és a szórakoztatásra törekszik. Ez nem feltétlenül baj, de érdemes realizálnunk a változás tényét.

Ez a blog nagyjából 1 hétig érlelődött bennem, mire ma délutánra összeállt a kép.
Úgy gondolom, hogy ez viszonylag soknak számít, hiszen, aki nem közöl rendszeresen (maximum pár napont tartalmat) és a fent említett két kategória egyikébe tartozik, annak érdeke lenne, hogy rendszeresen blogoljon. Ám a mennyiség könnyen a minőség rovására mehet.

Írásom elején említettem, hogy a kezdő idézetről kellene írnom. De miért is?
Az emberek többsége az interneten sokkal merészebb, mint a való életben. Ha látnak egy ojan helyesírási vétket, amit roppant könnyű felismerni, közülük sokan rá is repülnek, mint galamb horda a kenyérmorzsákra.

A blogolás gyakran pedig olyan, mint a városi galambok etetése. A galambokat és egyéb szárnyas jószágokat én is szoktam etetni. Azonban a blogok általános pszichológiája alapján a galambokat kellene emberszámba vennem és az embereket etetnem.