Emlékszem

Emlékszem tiniként mindig örültem, amikor egy filmben BDSM-et láttam, pontosabban dominákat.

Akkor nem érdekelt, nem figyeltem, hogy milyen veszélyes üzenetei voltak ezeknek a filmeknek, ma ez már másként van.
A héten két olyan alkotást is láttam, amiben volt BDSM, vagy valami olyasmi: A nagy trükk (2003), és a 8 mm (1999). Az előbbiben csak egy jelentben tűnt fel ez a világ, míg a másikban egy egész ezzel foglalkozott. Mi a közös a kettőben? A BDSM-et káros, beteges, veszélyes műfajként állítják be.
Míg A nagy trükkben az atraktív főszereplő Hölgy, miután leszíjaz egy pasit, szól a "haveroknak", akik jönnek és kiveszik a szerveit, a 8 mm-ben az egész film egy gyilkosság körül forog, amit a Masina művésznevű, bőr maszkos pasi követett el. Filmre is lett véve, ahogy kínoz, majd megöl egy lányt bőrszerkóban (Masina viselte a bőrszerkót).

Emlékszem a Tábornok lányára (1999) is, amiben a címszereplő férfiakat vert láncra az ágyban és így közösült velük, mindezt azért tette, mert egy szakasznyi katona korábban megerőszakolta őt, kikötözve, az zuhogó esőben, a latyakos kiképzőpályán.

A '90-es évek végén, 2000-es évek elején még nem mértem fel, hogy ezek a filmek -és minden hasonló alkotás- milyen súlyosan torzítják/alakítják az emberek BDSM-ről formázott képét.
A gond az, hogy számos ember csak az ilyen művek, a Fókusz, valamint az Anikó Show (elődjei Mónika és Balázs show) alapján tájékozódik a BDSM-et illetően, és így alakítja ki a fejében azt, hogy miről is szól ez: levágott végtagok, gyilkosság, kegyetlenség.
A Hostel (2005) nekem kifejezetten tetszett, ám úgy gondolom, hogy ez a film is hozzátett ahhoz, hogy az emberek azt gondolják, hogy a BDSM beteges, indulatos, és a gazdag, mindennapi élvezetektől már megcsömörlött emberek sportja.

Ma már nem tudom pusztán gyermeki érdeklődéssel nézni ezeket a műveket, látom, és sajnálom, hogy sokakban az a kép alakul ki, hogy amit a vásznon BDSM-nek állítanak be az a valóság.