Szub lovagok, lovag szubok?

A BDSM és a fétis világa sokat köszönhet Franciahonnak: Rétif-et ( a cipő és lábfetisizmus atjyát), de Sade márkit, a tanár(nő)-diák szerepjátékokat (XVIII.század), a Gépíró kiasszony és a Gamiani, avagy a kicsapongás két éjszakája című regényt, és még számos hasznosságot. A férfi szubok eszménye saját magukról és a Dominákról is szoros kapcsolatban állhat a lovagkori Franciaországgal (természetesen ezelőtt és után és máshol is voltak hatások, amik befolyásolták ezeket az eszményeket.)

***

A XII. századi Dél-Franciaországban éltek a trubadúrok: az alsóbb nemességhez tartozó, lovag-költők. Imádtak szenvedni a kiszemelt Hölgyért. Lelkileg. Sőt versengtek egymással, hogy ki gyötrődik jobban. Ráadásul a jutalmuk maximum annyi lehetett, hogy láthatták szívük választottját meztelenül. Illetve van olyan álláspont, amely szerint a trubadúrok megkaphatták szerelmüket, de csak részlegesen: petting rendben, de a behatolás nem.
A trubadúrok jellemzően olyan Hölgy iránt tápláltak szerelmet, aki számukra elérhetetlen volt, mert egy várúr, egy báró, vagy egy herceg felesége volt. A kiválasztottak férje így társadalmilag és gazdaságilag mindig a szerelmes férfi felett állt, azonban ők magukat illedelmesebbnek tartották, mint az urakat.*
Idáig tűnhet ez az írás unalmas történelem órának, ám a jó dolgok hosszú előkészítést igényelnek, aki pedig kincset szeretne találni, az bányásszon (olvasson).
Vannak, akik szerint a történelem és/vagy a dolgok történelmi háttere egyáltalán nem fontos
az a lényeg, ami most van. Vannak ilyen ismerőseim, akiket kedvelek, de több dologban, így ebben, nem értünk egyet. Térjünk vissza a bányához:

" Az udvari szerelem értékrendje tehát, amely mintegy kárpótlást ad a társadalmi helyzetből fakadó hátrányokért, megfordítja a társadalom valóságos hierarchiáját. És megfordítja a nemek rangsorát is: az udvari szerelem világának- a mindennapi élettel ellentétben, ahol a nőnek semmi szerepe sincs- a nő a középpontja. Ám ha az udvari szerelem fordított hiearchiát teremt is, korántsem szünteti meg feudális társadalom függőségi viszonyait és értékeit, hanem csupán átértelmezi őket. A lovag és a hölgy viszonya valójába tükörképe a hűbéres és a várúr viszonyának. A trubadúrok a szeretett hölgy hűbéresének, vazalluásnak tekintik magukat, s ez nemcsak azt jelenti,h go a szerelmes feltétlen engedelmességgel tartozik a hölgynek, hanem azt is, hogy - akár a valóságos hűbéri viszony- ez a kapcsolat mindkét élnek megbecsülést szerez )legalábbis a trubadúrok tanúsága szerint."

A lovagok valósága gyakran eltért ettől az eszménytől, ahogy a férfi szubok/switchek is hajlamosak gyakran eltérni a saját elveiktől. Azonban ha azt vizsgáljuk, hogy a trubadúrok eszménye mennyiben hasonlít ahhoz, amit sok szub/switch férfi képvisel/hangoztat, úgy gondolom, hogy sokan tudunk azonosulni a fent leírtakkal.
Továbbá érdekes az is, hogy a trubadúrok bár nem voltak a társadalom legalsóbb rétegeiből valók, ha ma élnének, nem a felső vezetők osztályát képviselnék. Gyakori az a képzet, hogy csak a cégigazgatók, menedzserek lehetnek szubmisszívek/mazochisták. Természetesen ők is tartozhatnak ebbe a csoportba (sokan is vannak, de ennek pszichológiai és egyéb okai nem tartoznak szorosan a témánkhoz), de a mai trubadúr-lovag-szubok gyakran a középosztályból kerülnek ki. Erkölcsileg felmagasztalják Úrnőjüket, és saját magukat, ahogy azt annak idején francia elődjeik tették.


*Ádám Péter: Az udvari szerelem és társadalmi háttere (148-151.old)
I.m.: 151-152.old.