történetem 2

Folyt.
Néha jobb az a valóság, néha kevésbé, de akkor is máshogy éljük meg a dolgokat, nem az előre gondosan kimunkált elképzelések alapján.
Én itt látok olyan mestereket, akik számomra izgató dolgokat művelnek, de nem értik meg, hogy ez a kapcsolat csak úgy működik, ha a vágyainkat összehangoljuk. Én pl. nem szeretem, ha véresre fenekelnek, de szeretem, és élvezem, ha egy kaput résnyire
azért nyitvatartó mester fenekel el keményen, azt várva, hogy hogyan tágíthatja a határaimat.
El kell mondanom, hogy a korábban vázolt okok miatt nekem, és nyilván még sokaknak, sajnos fél, háromnegyed éves szünetek után sikerül csak bármiféle szado-mazo élményre, kapcsolatra szert tennie. Ennek sok oka van, jó lenne, ha változna, de tudomásul kell venni, hogy ez még mindig egy zárt kör, az ismerkedés pedig nehéz. Arról nem is szólva, hogy a vágyaink még így lehetnek eltérőek.
A mai napon azonban összejött, jó 8 hónapot kellett várnom egy újabb élményre. Magyarul nagyon elfenekeltek. A mai fenekelést a legkeményebb és legfájdalmasabb tapasztalataim között fogom számon tartani, de ezt éppen azért írok, mert örülök neki.
Ez a partner nagyon tudta a dolgát. Itt ülök sajgó fenékkel, úgy mászkáltam ma a városban, hogy leülni is csak hosszas gondolkodás után mertem, és amikor sikerült, legszívesebben felordítottam volna.
Dehát én pont ezt kerestem, fájt, és most is fáj, de én ezt élvezem. Nem volt kötelező semmi, egyszerűen próbálgattuk a határaimat. És pont ezért lettem bevállalósabb.
Most napokig fogok erre emlékezni, a hüvelykujjamnál is vastagabb nádpálcára, minden leüléskor, és közben hálás vagyok a partneremnek, hogy ezt kihozta belőlem. Én így működök, és nekem ez így jó. És végül is ezért vagyok ezen az oldalon.
Üdv. mindenkit.