Akasztják a hóhért
Mind a ketten tudjuk, hogy valójában te vagy a hunyó a történetben - nem én, mégis én szipogok most előtted teljesen összetörten.
Lementem omegába és hagyom, hogy vallass. Megadtam magam, beszélek, elmondok mindent magamról, a hibáimról, az érzéseimről, hogy odáig vagyok érted, hogy akarom ezt, Téged... tényleg komolyan akarom.
Csak hallgatsz, rideg vagy, nem nézel rám.
Szóvá teszem.
Rám nézel, de nem bírom állni a tekinteted. Inkább elfordítom az arcom.
Gyötörsz. Tudom, hogy...