2018. 09. 19. 13:06 | Megjelent: 1453x
24 órán belül háromszor ütköztem ugyanabba a falba. A sebzett szívek „óvatos vagyok” falába.
Tudjátok mit? B@sszátok meg! Gyávák vagytok. Nézzetek a tükörbe, és vegyétek észre, mi maradt belőletek. Pislákol még egyáltalán bármilyen tűz a szemetekben? Vagy önmagatokat is átveritek egy öngyújtóval, amit szemmagasságban égettek?
Én valami igazit akarok. Élőt! Nem érdekel, ha megsebez! Századszor is megpróbálom, és minden pillanatát élvezni és érezni akarom. Szenvedélyt akarok! Pusztító tűzvészt! Perzseljen fel, hadd szülessek újjá a hamvaimból! Százegyedszerre is felállok majd, leporolom magam és megigazítom a koronám.
Mert ezt nem lehet óvatosan. Ez nem az a műfaj. Itt nem nyerhetsz, ha nem kockáztatsz.
Ui.: Tudom, hogy N..l..n írt egy posztot hasonló témakörben, de abszolút semmi köze hozzá, ez a blog nem arra reagál, az teljesen más élethelyzetről szól.
Hozzászólások (15)
Konkret gondolatokat.
Semmi köze ennek az adatlapjához.
De elengedtem a témát mert látom nem tudod/akarod értelmezni mire céloztam.
Ne haragudj, de nem vagyok a pszichiátered, sem a pszichológusod, hidd el, nekem teljesen mindegy, hogy Te kivel kezdesz, és életvezetési tanácsokat sem vagyok hivatott adni. Vagy adhatok, de akkor fizetős leszek... :)
Ugyanígy nem tisztem eldönteni, hogy Te gyáva vagy, vagy sem.
Leírtam a gondolataimat és érzelmeimet egy kérdéskörrel kapcsolatban, ami az ismerőseim körében felmerült, akikkel az utóbbi időben beszélgettünk. Természetesen nem nevezem meg őket, és a konkrét szituációkat sem adom ki, hisz bizalmas társalgások voltak.
Ne haragudj, de mit szeretnél te most itt bizonyítani és kinek?:) Nem is ismerlek, sosem beszéltünk, magadra vetted az inget? Annak feltételezem oka van.
Ha fejre áll/hisztizik/akaratoskodik, akkor se.
Most akkor én is gyáva vagyok?
Köszönöm, én tudom, hogy mit akarok. Itt olvashatod fentebb. :)
Valami képzavar lehet itten kérem
Döntsd már el mit akarsz
Én inkább belevetem magam a folyóba, még ha sejtésem sincs hová visz és milyen zuhatagokon kell átvergődnöm.
Teljes mértékben egyet kell értenem a blog írójával.
Ez nem életkor függő.
Lehet nyalogatni a sebeket, de az nem visz előre.
Ilyen játék az élet, ezért is érdekes, fájdalmas, izgalmas....
Az élethelyzet teljesen mindegy, ha fáj... A fájdalom tanít.
No meg vakmerőség ellen is hatásos. :-)