Voglio tua la sborra

Egyébként tudom, hogy hazudsz, de nem érdekel. Nem ezért vagyok most itt. Vagy talán pontosan ezért...
Úgy érzem magam Veled, mintha egy Bruno Mars számban játszanánk a főszerepet.

Erre a pár órára ismét a királynőd leszek. Az édes kiscicád, és a zabolátlanul kéjenc vadmacskád... Egyszóval a nagybetűs Nő, Te teszel azzá. Olasz vagy. Vérbeli olasz. Ráadásul déli. A legédesebb csapdát szövöd a szavaidból mindközül, amelybe valaha is estem. Mit “estem”, a tiédbe egyenesen zuhanok, és még mindig nem mértem fel pontosan a rám leselkedő veszélyt.

Sushit rendelsz, mert tudod, hogy egy óra múlva úgyis éhesek leszünk. Én pedig pontosan tudom, hogy akkor csenget majd a futár, mikor éppenhogycsak pár pillanatnyira leszel attól, hogy a számba robbanj. Mindig akkor csenget...
Te vagy az első Férfi aki elég. A Férfi, akit nem perzsel hamuvá a szenvedélyem - mégsem lesz ebből soha semmi több...

Istenien csókolsz. Ezekkel az ajkakkal nem nehéz, és mi úgy szívjuk egymást magunkba, mintha ez volna az egyetlen esélyünk a lélegzet vételre. Zihálunk - markolsz - szorítassz - haraplak, mire Te vészjósló félmosolyt villantassz. Végre elszakítod a harisnyám, félretolod a tangám, és a combjaim közé engeded a farkad. Tökéletes a magasságod. Pont a csiklómat izgatod vele. Tűzforró vagy. A szádba nyőgök...

Kedveseim, annyi legenda kering az olasz szeretőkről, hadd erősítsem meg: mind, és minden igaz. ;)
...naná, hogy már megint akkor csengetett...