A másik oldalon

A kőfal keményen nekinyomódott a mellemnek, minden egyes ütésnél nekifeszültem, kezeim rántottak egyet a láncon.
Minden egyes ütésnél hallottam a zihálásod, éreztem a küzdelmet amit magadba vívsz. Nem szeretsz bántani.


Egész hétvégén ...nem tudom mi a jó szó, játszottunk, használtál, mint az állatok, nyersen, vadul kívántuk, martuk egymást.
Hónapok óta nem álltam a "másik oldalon". Hónapok óta én domináltam. Jól esett és nem is tudtam, hogy ennyire vágytam már rá, hogy átadhassam magam teljesen.
A lakás minden pontján a tiéd lettem, hol kikötözve, hol viasszal borítva, hol láncra feszítve. Megbabonázott az ágaskodó, lüktető farkad, minden pillanatban , minden helyzetben kívántál és ez engem is a végtelenségig izgatott.

Aztán megkérdeztem, hogy "úgy is meg tudsz ütni, hogy igazán fájjon?" , volt ebben egy kis incselkedés és egy kis noszogatás.
Teljesen rendbe vagyok lelkileg, amennyire csak lehet ebben a mostani helyzetben, mégis az apró szarságok összegyűltek, feszítettek, ki kívánkoztak belőlem.
Igen. Úgy mint régen.
Mikor a rengeteg feldolgozatlan rossz élmény belekergetett a bdsm fájdalmasabb világába.
Vágytam arra, hogy fájjon, hogy fájón izgasson, hogy sírjak, úgy szedj szét.


Nem szeretsz bántani.
Hallottam ahogy kapkodod a levegőt, éreztem a szerelmed ami körbevette a testem, éreztem, hogy neked is fáj.
Könnyes szemekkel, megkönnyebbülve magamba fogadtalak újra és felrobbantott a legintenzívebb orgazmusom ezen a hétvégén, zihálva próbáltam visszatalálni erre a világra.

Köszönöm, hogy újra megadtad ezt is.



ui:a rengeteg nevetés és hülyeség persze most sem maradt el. pl. szopogattatok már cukros faszt? kávékészítés közben térdelj elé, vedd a szádba, és ha elég jól csinálod, kis időközönként megszórja cukorral (plusz kihívás, hogy hónapok óta nem eszem cukrot...)😅