Azt hiszem gyógyulok :)

Sokat gondolkoztam, hogy hogyan, mikor oldjuk meg az első szexuális élményt a műtét után.

Még a kórházba, a rengeteg gyógyszer és kimerültség hatására, bizony sírásba is fulladt a dolog mert arra gondoltam, hogy meg fog undorodni a testemtől. (hisz még én se mertem igazán ránézni legújabb "díszemre", majd ma..lekerül végleg a kötés).

Nehéz elfogadnom, hogy megint "megcsúfítottak", holott tényleg az életem mentették meg.

El is mondtam Desnek a félelmeim ő nyugtatott de láttam rajt, hogy jelenleg a szex a legutolsó dolog amire gondol. Ami természetes, én vagyok csak ilyen zakkant, hisz a kórházba is többször rámarkoltam, mondván, hogy gyógyító ereje van. ;)

Aztán tegnap a tettek mezejére léptem, közöltem, hogy te most orálisan ki leszel elégítve. Pár perc nevetés után, mire öregesen elhelyezkedtem egy kényelmes pozícióba, végre érezhettem.

Komolyan hiányzott. Mióta együtt vagyunk soha nem maradt ki ilyen hosszú időre. Nem tehetek róla éreznem kellett, hogy még most is kellek...(holott tudom, hogy igen), és azt is tudom, hogy nem a csupán a szex a mozgatórugója a kapcsolatunknak.

Fura dolog ez a lábadozás...szenvedsz testileg, lelkileg...aztán gyógyulsz szép lassan mindkét téren.



..persze nem is mi lettünk volna, ha pont akció közepén nem kopogtak volna az ajtón...amin soha nem kopognak...de egészségügyi sétám során nyitva felejtettem a kaput és rossz helyen keresték a szomszédot...:))