Mantra: sohatöbbet, sohatöbbet, sohatöbbet

Rendeltem. Pedig hányszor megfogadtam már, hogy soha többet.

A gyönyörű piros, fekete csipkecsodának nem tudtam ellenállni.

Megjött a kis csomag, meztelenre vetkőztem, hogy egyből próbálhassak, izgatottan széttéptem a kis tasakot...és már akkor leblokkoltam.

4 szál valami lógott itt, egy kis csipke ott, piros kötők erre, fekete masni arra.
Egy szál semmibe letelepedtem a gép elé, email keresés rendelésről. Segítségül hívtam a barna bombázót aki a képen feszített a hőn áhított csodában.

Min egy Ikea kis szekrényt, próbáltam a kép alapján kibogozni, hogy mi hova való.

Egyet megint elfelejtettem...pici kínaiakhoz képest én óriás vagyok a 174 centimmel.

Ha a nyakba kötöttem az odavalót, akkor a mellemet takarni vágyó anyag a vállaim körül tekeregtek, a tanga csipke pedig megaszadista domokat megszégyenítően vágott a puncimba, a bugyirész szegélye egészen a lapockámig felcsúszva.

Próbáltam fordítva. Bugyirész szépen eligazítva. Ebben a helyzetben a melltartórészbe pont beleillett a két oldalamon lévő kis felesleg kupac, a nyaki részt pedig csábosan a köldököm felett megcsomózhattam.

Vinnyogva a nevetéstől, rogytam térdre a tükör előtt. Diktátormacska ezt a pillanatot használta ki. Eddig méla undorral nézte izgatott vakarózásom, ám most lecsapott a piros selyem himbilimbire és ördögi vigyorral az arcán kirántva azt helyéről, elporozott vele a messzeségbe...

Most itt ülök. Úgy nézek ki mint egy nagyra nőtt Hófehérke, aki felpróbálta a titokban transzvesztita Morgó , mindeddig rejtegetett ruhadarabját....

Azon gondolkozom, megvárom így Dest...a humorérzéke kiváló...de inkább nem teszem kockára a kapcsolatunkat.