2018. 10. 23. 12:06 | Megjelent: 1282x
Olvastam egy cikket a gazdagság és a boldogság vélt vagy valós összefüggéséről.
Eszembe jutott egy minapi szösszenet:
Van egy kolléganőm. Minden beszélgetésbe beleszövi, hogy mennyi pénzük van, az utazásaik, a vásárolgatások, a ház stb. Bármilyen helyzetben ömlik belőle a dicsekvés. A családi élete azonban köztudottan rossz.
Egy felé vezet az utunk munka után,valamelyik nap megkért elvinném-e.
Megérkeztünk.
-Látod ez a kapunk! Xszázezer forint volt! Képzelheted, mekkora kiadás!
-Látnád a miénket!-kiáltottam fel. - Egy rozzant, rozsdás vaskapu.....de legalább boldogság van mögötte!
(jövőre jön el a csere ideje, de a mögöttes tartalom remélem akkor is megmarad)
Hozzászólások (15)
Mert félember voltam és pénzzel nem lehet egy embert egésszé tenni.
Mondjuk azt nem tudom a tyúk, vagy a tojás volt előbb?
Pl. azért lesz valaki lelketlen pénzfüggő mert rossz a kapcsolata, vagy azért nem tud jó kapcsolatba kerülni mert lelketlen pénzfüggő. És itt kifejezetten nem csak a gazdagokra gondolok, a szegények ugyanúgy képesek a kevésen, a megélhetési gondokon, gyűlölködni, marakodni, mint a gazdagok a vagyonon.
Nekem pl, már már trehány módon nem számít a pénz...sokan nem értenek meg de nem is kell.
Én tudom nekem mi a fontos és ez a lényeg.
A kapu mellékes. :)
már semmije sincs a kapcsolatában csak az anyagi javak
így dicsekedik
sőt, összehasonlítgat
hagyom
tökéletesen tisztában van ő is a nyomorával