Saját reptér

Pilar előtti életemben, sőt "kezdő Pilarként" :) soha nem gondoltam, hogy ennyire ki tudjak tárulkozni valakinek, ennyire elengedjem az összes szemérmességem. A legtöbb családban, párkapcsolatban zárt fürdőajtó mögött történik, a másik teljes kizárásával. Pont olvastam egy cikket, hogy egy egy kapcsolatban mikor jönnek el azok a pillanatok, amikor egy intim helyzetben már nem zavar a másik jelenléte. Van akinek soha, van akinek gusztustalan, visszataszító, van akinek természetes.

Nekünk néha egy izgalmas játék kezdete.


Felhúzott, széttárt lábakkal fekszem előtte, lecsupaszítva. Már az előkészületek hangja izgalomba hoz. A tudat, hogy ő fogja csinálni, hogy ő is fél és izgatott is egyszerre még jobban kergeti a vért az ereimbe. Pedig nyugton kell maradnom, saját érdekem.
A hab felkenése előtt még megkóstolja a nyelvével, finoman játszik vele, gyönyörködik.
A felkent hab kellemesen nyugtat, de csak pár pillanatig. Mikor megérzem a borotvát a nyugalomnak vége. Szinte a nyelvét dugja ki igyekezetébe, hogy nehogy megvágjon. A szemében pedig perverz vágy csillog. A finom mozdulatok felizgatnak, legszívesebben magamba rántanám, de még várnom kell és bár többször rám szól, hogy maradjak nyugton, a testem meg megrándul. Türelemre intem magam, ha végzett úgyis ki akarja próbálni, tökéletesre sikeredett e a műve.



Mindig csupasz a puncim de most felpillantva látom, hogy középen egy vékony csíknak hagyott kibontakozási lehetőséget.

"Hát ez?" - kérdezem.
"Csinálok leszállópályát a nyelvemnek" :))