Dolgozzuk fel....

...pedig szerintem nem beszéltem sokat...

Te mégis felugrottál, kikaptad a játszótáskából a szájpecket és elhallgattattál. Némán pakolni kezdtél. Korbács. Bilincsek. Kötelek. Lánc. Egy magassarkút egy combfixet és egy piros fehérneműt bevittél a fürdőbe.

Próbáltam poénkodni de most nem működött. Egy hang nélkül bevezettél a fürdőbe.
A zuhany alatt elöntött az izgalom. Rég játszottunk.

A puffra mutattál, üljek le. Gyorsan körbepislogtam, a láncok már a kőfal kampójába lógtak, a kötelek kikészítve. Éreztem a leheleted, amikor a mellem kötözted, izgatott voltál. Hallottam a fehér selyemkötelek suhogását és minden egyes feszítéssel, nedvesebb lettem. Kezeim hátrabilincselted.

A láncok elé vezettél, letérdeltettél, a csuklómon lévő bilincset a láncokhoz rögzítetted. Egy mozdulattal elém rúgtad a puffot, rádöntöttél. Mindkét karom a lánc feszítette hátra.
Megéreztem a korbács finom bőrszálait. Imádom az illatát és ezt te is tudod, többször finoman végighúztad az arcomon. Libabőrös lettem minden egyes simítástól. Mögém térdeltél és finoman megkóstoltattad a korbáccsal a combom belső felét, a fenekemet.

Hol a fekete szíjakat, hol a nyelvedet éreztem. A finom szálakat egyre erősebben dörzsölted a csiklómhoz, már szinte fájt, mikor elélveztem.

Elém állva felrántottad a fejem és egy határozott mozdulattal toltad a számba a farkad. Egyszer felfallak szopás közbe, nincs olyan, hogy sok, hogy mély, hogy elfáradok...

Eloldoztál, az ágyhoz vezettél, hasra löktél rajt és rögtön éreztem a kemény farkad ahogy határozott lökésekkel keresi a bejáratot. Artikuláltam nyögtem minden egyes mozdulatodra, a hátamon lévő köteleket megmarkolva feszítettél hátra.

Egyszerre élveztünk el, estünk bele az örvénybe, amit saját érzéseink korbácsoltak szédítőre.


...éreztem, hogy kellett ez...neked is...az elmúlt hetek feszültségét próbáltad így leadni...de látom, hogy még nem adtad ki magadból.....holnap játszhatunk újra....