Egy majdnem nagyon sz@r blog...

Muszáj kiírni, különben szétfeszít...

Pilar mindig írogatja a csacska, boldog, szerelmes, gondtalan blogjait....pedig ma (is) ült a rendelő előtt és századszor olvasta el: onkológia...

5 hétig rettenet volt minden egyes nap...
5 hét alatt fogytam 5 kilót....
5 hét alatt megint újraértékeltem mindent....

Ulrahang, tumormarker, labor, okológia, labor, ilyen orvos olyan orvos és végül MR...

Beutaló: petefészek rosszindulatú daganata.

Volt már egy rákom. Azt mondják ha 5 évig nem újul ki, gyógyult vagy....3 hónap lett volna az öt évig. Ilyen nincs!! Most mikor a helyemen vagyok, mikor végre boldog vagyok!

Nem tudom nektek leírni ezt az 5 hetet. Az ember próbál pozitív lenni, nappal. De itt vannak a rettenet hosszú, sötét éjszakák.

Nem tudtam Desre nézni.
Nem tudtam vele beszélni róla. Rakhatok e ekkora terhet a nyakába hisz pár hónapja élünk együtt..
Mi lesz a fiammal, most jött rendbe..
Mikor arról beszélgettünk ebbe az 5 hétbe mit alakítgatunk jövőre, arra gondoltam lesz e jövő....
Mikor szeretkeztünk soha nem akartam, hogy véget érjen....
Milyen lesz újra a műtét, olyan jól viselem e mint ezelőtt...és a legsötétebb gondolatokat le se írom...

ÉS MA!! Végre kiderült, hogy 100% , hogy nincs baj. Taknyom nyálam összefolyt a kórház kertjében, Des a felét nem értette a telefonba...míg aztán a vonal másik végén ő is sírva fogadta a hírt. Sírva vezettem haza, sírva táncoltam a halálra rémült Diktátormacskával, sírva hívtam a fiam, hogy végre elmondhassam neki mi volt ez a sok táppénz, sírva kiabáltam az üres lakásba, hogy IGEN! IGEN!IGE!...és sírva írom ezt a blogot.

Örömömbe sírok mint egy taknyos gyerek. Elsírom azt ami ebbe az 5 hétbe fojtogatott.



...és sírni fogok mikor majd hazaérsz, mert boldog vagyok és a Te mérhetetlen szerelmed és odafigyelésed nem engedte, hogy megint baj legyen.

Pilar marad. Maradnak a BOLDOG Pilar blogok.

Szeretek élni.