Nevetve lehet-e ?

Nem tudom honnan jött a folyamatos kuncogás és handabandázás.
Ilyenem volt, pedig a bilincsek már össze voltak fűzve rajtam, csuklóim a bokámhoz rögzítve, hanyatt feküdve tárulkoztam ki neked..nyelved már finoman ingerelte a "puncidat" - mert ugye a tiéd én ilyenkor nem rendelkezhetem vele :P -
de még mindig dőlt belőlem a hülyeség...

A "Fenistiles a combom ne nyald le" -tól a "hátára fordított teknősnek érzem magam"-ig és a kezem titokban a bőrbilincsből kihúzva a füled húzkodásáig mindent bevetettem.

Hülyeségemet megunva felugrottál a szájpecekért és a korbácsért de ekkor meg mindent megígérő nyafogásommal húzkodtam a nem létező bajszodat.

...aztán rájöttél a megoldásra, a farkad nyomtad a számba, hogy végre csend legyen...szinte azonnal átszellemültem.

Egy kis plusznak még bemutattad rajtam, hogy az állatorvos, hogy tartotta diktátormacsánk fejét, hogy a gyógyszer ne csússzon a légcsövébe (itt jegyzem meg szegényem beteg, ápoljuk ezerrel) , nos szóval gondoltad így én se nyelek majd félre..

jelentem, a "varázsfarok" működött...elmúlt a bohóckodási kényszerem...

Később kiterülve, vigyorogva megjegyezted, hogy ez bizony el lett hülyéskedve...

El. De miért is ne lehetne?

Imádom ezeket a bohókás, bdsm karikatúrára hajazó együttléteinket.