Mig-réM űző

Rengeteg ledolgozott óra, új munkahely, stressz , amit nem tudtam kizárni az életemből.

Már hazafelé sanszos volt, hogy nem egyszerű fejfájás ez (nem is szokott). Az autó vezetése is erőfeszítésbe került.

Rohamokba rám törő hányinger, remegés. Feltéptem a gyógyszeres dobozt, amibe gyógyszer alig, nem élünk vele. Most kellett volna. Nincs.

Gyors telefon, még nem ért haza, hozzon valahonnan valamit. Már sírtam.

Udvaron körözve, tarkót szorítva, őrjöngve és roppant megijedve , hogy mi van velem, várom haza. Közbe fél szemmel nyugtázom, hogy Dezsőék, az aranyhalék végre felébredtek a téli álomból. Pillanatnyi megkönnyebbülés, túlélték a telet :)

Diktátormacska egy darabig vidáman kerget körbe körbe, azt hiszi játék van. Aztán döbbenten leül , nem tudja hová tenni a zokogásom.

Aztán meglátom a megmentőm.

Nem, nem a gyógyszer segített amit hozott.

Az aggódás a szemében (még nem látott fizikai fájdalom miatt sírni ), ahogy megpuszilt, ahogy tétován elém guggolt megölelni.
Ahogy betakargatott, vacsorát hozott, zuhanyt engedett.
Ahogy 5 percenként megkérdezte, jobb-e már.
Ahogy álomba simogatott....

Az igazi migrén űző neve: a Gondoskodó Társ

Ui. :...bármilyen jólesett az ápolás, nem kérnék újra táblát azt hiszem..:/