2018. 01. 15. 11:18 | Megjelent: 1153x
Karácsony előtt pár nappal kezdtem tágítani a határaim:
Az első alkalom 0,9 volt...magam is szégyelltem
A második 1,3
A harmadik 1,9
Aztán szép lassan már kettő fölé ment.
Az előbb végeztem egy 25 perces, három kilométeres futással.
Nagy pacsi nekem, megcsináltam a saját maratonom. :)
Hozzászólások (20)
Nem gondoltam, hogy ennyien gratuláltok vagy ennyi emberkét érdekel ez a kis szösszenet.
Ismét meggyőződtem vannak itt Normális Emberek <3
Aztán ha ne figyelsz, azt veszed észre, hogy lazán tolod a 10-15 km-eket... ;)
Igyekszem :P
Ha igen...többek közt azért is, hogy egészségesebb testben éljek.
Meg izé...Des mellett nagyon elkényelmesedtem, felcsúszott egy- két kiló...a szerelem hizlal :P
Pedig meg a multrol szo sem esett, annak tukreben pedig meg inkabb.
A gond lassan megoldódik, én meg fittebb leszek picit :)
Első alkalommal én is azt hittem, hogy uccu neki, menni fog...aha...a 3. percbe rájöttem, hogy a futáshoz kellő állóképességem egyenlő a nullával. Mint írtam 900 azaz kilencszáz méter után feladtam, kiköptem a tüdőm, lángolt a fejem...:)
Kolléganőm a futással lendült át élete szerelmével való váláson...amikor ott maradt két gyerekkel. Azóta is fut...az alakja jobb mint valaha...és a lelkének is jót tesz.
Ma éreztem először azt (négy hete csinálom, kétnaponta), hogy hiányzik mennem kell :)
Már én is elhagytam az 50-t egy kicsivel, egypár évvel, de pár km még engem sem vág földhöz. Az biztos a mozgás nem hátrány. Sokan tudják, de kevesen tesznek érte, hogy élvezhessék a sportos életmód előnyét.
Egyébként majd 95 fölött elgondolkodom, elég lesz-e a Tv meg fotel közti távot lefutnom :)))
Van a családomban aki majd 50 évesen, teljes életmódváltással, lefutotta a félmaratont...ki tudja...:P
A Föld gömbölyű ;)
(állítólag)