Mindennek eljön az ideje

Érdekes folyamat volt a mazochizmusom alakulása.

Amíg nem volt rendbe az életem kifejezetten kívántam, igényem volt rá.

Mikor megismerkedtem a párommal ez a vágy egyre jobban kezdett csökkenni. Hozzá kell tenni, hogy őt abszolút nem izgatja az erős (az igényem szerinti erős) fájdalom okozása.
A kapcsolatunk másfél éve alatt néha néha eljutottunk oda, hogy menekülőszóig kergetett a fájdalommal.

Érdekes, talán mások számára meg sem érthető szituációk voltak ezek. Ha jött egy egy nehezebb, lelkileg megterhelő időszak, nekem jól esett egy felszabadító, megkönnyebbülést okozó sírás, neki pedig az okozott megkönnyebbülést, hogy engem "felszabadított" ebből az állapotból. Az első ilyen élményünk megdöbbentően katartikus volt, érzelmileg kifacsart mindkettőnk de mégis jót tett.

Aztán most az utolsó....valami történt.

Már a "játékunk" kezdetén azt éreztük mindketten, hogy valami nem kerek.
Ő látta rajtam, hogy valami nem stimmel de várta a menekülőszót, hisz megbeszéltük ha "baj" van ezt használom.

Én meg...én meg...nem tudtam mit éreztem.. Nem voltam ott, hogy véget vessek a dolognak de nem is éreztem, hogy ez nekem most jó lesz.

Végül Ő volt az okosabb, eloldozott, kicsatolt, leszerelt és nagyon rossz állapotba került...

Nem értette miért hagytam, hogy folytassuk, neki így , hogy nem jött a végén a megkönnyebbülés nekem, a "bántásom" nem okozott semmilyen élvezetet. Szörnyű volt látni, hogy neki ez mekkora teher volt és nem tudtam elmagyarázni mi történt velem.

Azt hiszem nagyon hosszú ideig most felfüggesztjük az s/m felé hajló játékokat. Sőt talán végleg.

Talán eljött az az idő, amikor nincs már szükségem erre.
Talán megtanultam máshogy helyre rakni a dolgaim.
Talán a kiegyensúlyozott párkapcsolat segít feldolgozni fájdalom nélkül azt amihez korábban szükségem volt rá.

Egy biztos.
Tényleg nem játék ennek a négy betűnek az élvezete, próbálgatása, még ha sokan annak is hívjuk.

Maradunk mocskosan perverz, szeximádók. :)