Január 9. avagy a szerelem és a rák

Ma kétszeresen kedvenc dátum.

Másfél éve egy pár vagyunk. Ma mikor dolgozóba menős puszit kaptam tőle, félkómásan megkérdeztem vegyek-e neki virágot az évfordulónkra. :) Lehetett volna célzás értékű is de nem az. Egyrészt mióta (neki köszönhetően) van udvarom, jobban örülök ha kint gyönyörködhetem egy-egy élő, gyökeres növényben. Másrészt sokkal fontosabb dolgokat kapok tőle, akár csak szimbolikusan , mint egy haldokló virág.

Itt szeretném megköszönni neki újra és újra, hogy szívem másik féltett kincse mellett áll és támogatja ezekben a nehéz időkben.

Tegnap feküdtem mellette és bombáztak az érzések, hogy szeretem, szeretem, szeretem, pusziltam, betakartam, kitakartam, simiztem, öleltem nem tudtam még mit tehetnék vele fizikailag, hogy érezze mennyire szeretem. Kicsit előtte már belesikongattam a szobába két orgazmus közt de még még még tudatni akartam vele.

Aztán négy éve ezen a napon történt, hogy ráktalanítottak. :) Sokan meglepődnek mikor szóba hozom és beszélek róla. Sokat. Mert kell. Meglepődnek a nyíltságon ahogy beszélek róla. A másik meglepő a humoros, morbid előadásmód, de én így éltem túl. Mert az én esetem intő példa lehet sokaknak, hogy jöhet rendszeres kontroll mellett, előjelek nélkül, alattomosan támadva....de nyakon lehet ragadni és bedobni a Napba. :) (Vadon Jani)

Jót mosolyogtam ma reggel, a kék portál feldobta az emlékeimet. A kórházi tartozkodás alatt, tudósítottam az ismerőseimet a velem történtekről. Kis bejelentkezések, erősen eltúlozva, kifigurázva. Imádták. (nekem meg jót tett). Volt aki ezek hatására ment el kontrollra. Ha csak ez az egy emberke volt, már megérte.

Szóval ismét egy nap, amikor hálás lehetek, hogy bámulhatom ezt a retkes időjárást, a szürkeséget, mehetek ügy intézni, lótni-futni....és van nekem Ő és van egészségem. :)

ui: aki egy éve nem volt rákszűrésen, farok-felcsapva takarodjon a dokijához!!! ;)