Hófétis :)

Reggel van lapulok a meleg takaró alatt. Gyanús a csend odakinn.

Kipattan a szemem, ezt ezer küzöl is felismerem! Hócsönd! Puhaságcsönd! Fehérségcsönd!
Óvatosan húzom félre a sötétítőt.
Fehér az úttest, a tuja, a jukka, a járda a minden!

Futás a bejárati ajtóhoz szinte feltépem. Mesevilág tárul elém.

Az ezeréves kőfal fehér díszkoronát kapott, a vén diófa bársonypalást alatt pöffeszkedik, a rózsabokrok bólogatnak a hósipka alatt. Véges végig a telek légvégéig fehér takaró.

Mellettem a halálra riadt diktátormacska ül. Magabiztossága kicsit megcsappant. Élete első havazását látja. Felcsillan a szemem. Hahh, ma visszakapja a sok pofátlanságot amit művelt az utóbbi napokban.

Lázasan dobálom a ruháim, hómunkásnak valót keresek. Vigyorogva gondolok az ezer új fétisprogramomra. Hólapátolás, hóJancsika építés (ő olyan mint a hóember csak sokkal kisebb :) ), macska hóbanfürdetés, hóangyal. Aztán nyakamba kapom a lábam és fotózok, fotózok, fotózok. Este Des várása és biztos fedezékből meghógolyózása. :)

Igen, gyerek lettem, mert itt, mellette az lehetek. Ami pár éve bosszúságot okozott, az ma szívet melengető gyönyörűségkupac.