Nyál, könnyek és ondó

Ha a kezemet mozdítottam a lábaim feszítette a kötél és fordítva. Mesterien kötöztél meg. Nem tudtam mozdulni és szólni sem. A nyálam vékony csíkokba csordogált a padlóra.

Tudtad jól, hogy feszült vagyok. Régen mentünk el a menekülőszóig. Nem gondoltam, hogy ezen a napon még idáig jutunk...

Égett a fenekem, a hátam. A könnyeim potyogtak a nyáltócsák mellé. Csak kapkodó kezeid éreztem, ahogy próbáltál minél gyorsabban eloldozni. Nem tudom melyikünk reszketett jobban.

Egy légüres térbe kerültem, ahol csak ketten voltunk . Te és én és a még mindig hihetetlen erejű szerelem amit egymás iránt érzünk körbefont mindkettőnket, hogy hosszú percekig, szavak nélkül, szorítva simogassuk a másikat.

A simítások egyre mohóbbak lettek, a csókokkal már nem simogattuk egymás ajkát, hanem haraptuk, faltuk a másikat. Nem bírtam még egyszer élvezni, csak téged akartalak az orgazmusig juttatni. Őrületig fokoztam a tempót, hogy hajamat markolva, hátam ívbe feszítve, hörögve robbanj belém.

Köszönöm, hogy mindazt megadod amire fura, perverz lelkemnek szüksége van. Ahogy mosolyogva említetted: "hol nyál, hol könnyek, hol ondó" :)