Kibaszott félelem...

Kibaszott félelem…
..persze ott a duma, gondolkozz pozitívan, ne gondolj rá blablabla. Ez megy is mindaddig, míg nem tapasztalsz valamit, ami rossz emlékeket elevenít fel benned.

Mély lélegzet telefon, időpont. Szem fennakad, mikor a pénzügyi dolgokról érdeklődsz de hát ez van ha nem akarsz több hónapos várólistát.
Már a tudat, hogy körbeszaglásznak, okés e minden, megnyugtatott.

Orvos kedves, gömbölyű. Beszélget, viccelődik. Alapos kivizsgálás, még a fülembe is belenéz, vércukor, máj, hasnyál minden belsőségégre kitérve.
Üti, veri a hátam. „Fáj?” Persze, hogy fáj, hisz akkorákat üt, kiköpöm a tüdőm. Vérmazóknak privátba megadom a számát. :)

Leülünk….iszom szavait. A szervezetem egy 41 éves corpusnak teljesen megfelelő, sehol semmi gond. Problémát a stressz? és az étkezés okozza.

Furán néz rám. Nincs az arcomon az a kirobbanó öröm. Nincs hát kiskomám, mindjárt elbőgöm magam. A megkönnyebbüléstől.

Kézrázás, számlarendezés (dehogy sok, megérte).

Alig várom a kocsiba üljek. Nem lát senki, de az sem érdekelne. A kormányra potyognak a könnyeim, rohadt sziklák zuhannak lefelé a lelkemről.

Mosolyogva megy az üzenet. „Minden rendben!"

Jön a telefon.
„-Mi volt?”

Már vigyorgok, a régi vagyok.
„- Igazából van egy kis gond, a doki eltiltott az anális szextől” :)