Gyöngy, kötél és más finomságok

……a nevetéstől alig bírtam felállni. Egész délután incselkedtem veled.

Megmarkoltad a hajam és a fürdőbe vezettél. „Majd Pilar kijöhet, addig bent maradsz!” Ki volt készítve egy magas sarkú, a bőrbilincsek, nyakörv, póráz.
Fasza, most már nekem kell ezeket is magamra szerelnem. Kicsit még mű morogtam, aztán elkezdtem készülődni.

Kiléptem. Feküdtél az ágyon és néztél. Magam sem tudom miért, hisz ezerszer láttál már meztelenül, de elszégyelltem magam. Nem is a testem figyelted, hanem néztél belém mélyen, mindentudóan.

…kis idő múlva a farkadba ültettél, neked háttal mozoghattam a saját ritmusomra. Kezeid satuként fogták a kezeim a hátam mögött, a rácsavart lánc vágta a bőröm. De észre sem vettem, vígan „lovagoltam” az orgazmusom felé. Gondoltam én, az utolsó pillanatban azonban lerántottál magadról.

Most már te irányítottál, még kétszer eljátszhattam az élvezés illúziójával. Aztán mikor sokadszorra tévedt az ujjam a csiklóm felé végre engedted. Nem éreztem a korbács csípős érintését. Végre robbanhattam.

„Térdelj az ágy sarkára” Megéreztem a selyem köteleket a ciciim körül. Minél több kötél került rá, annál jobban duzzadtak a melleim, egyre érzékenyebben reagáltak minden érintésedre. A kötelek végét átvezetted a lábam között és rögzítetted hátul.
Hanyatt fektettél. A hasamra dobtad a gyöngysorom. „Dugd a puncidba!” Élvezettel nézted, ahogy egyenként tűntek el a lábam közt a gyöngyszemek. A dupla kötelet kettéválasztottad, két oldalról szorították a szeméremajkaim.

Igazából nem is tudom mit élveztem a legjobban, a kötél szorítását, a gyöngysor izgatását vagy a kéjt az arcodon. Egyre erőteljesebben dugtál, néha húztál a kötélen egyet, ami ilyenkor még szorosabban feszítette a puncim a farkadra.

…kiterülve, kéjes vigyorral vártam, hogy a lábam közé térdelve lassan, izgatóan húzd ki a nedveinktől csillogó gyöngyszemeket belőlem…

A legjobb utójáték, mikor morogva, nevetve görgeted a kimerült testem, hogy leszereld rólam a köteleket, láncokat. :P