..ha kell, a tányérod leszek..:))

A konyhapult előtt állsz, melegszik a vacsorád. Nem bírok magammal, ledobom a maradék ruhám meztelenül eléd térdelek és már a számba is vagy. Egy darabig úgy teszel mintha nem érdekelne a dolog, aztán elfeledkezel a vacsoráról. Hörögve markolsz a hajamba, fáj, ahogy felemelsz, az asztalhoz vezetsz, hanyatt fektetsz. Kényeztet a nyelved, az ujjad, a fejem lelógatod és dugod a szám…

„-...és most megvacsorázom”

Fel akarok kelni az asztalról, de visszanyomsz. Széttárt lábaim közé teszed a tányérod és élvezettel csillapítod éhséged.

Izgat a kiszolgáltatott helyzet, a perverzió, a szokatlan szituáció.

Fekszem a hátamon és mosolygok. Mit tettél velem, mennyire én lehetek és megélhetem a piszkos vágyaim veled, melletted. Hová lett a pár évvel ezelőtti szégyenlős, önbizalom hiányos nő.

…kezeim kitapogatják a kenyeret, letörök egy darabot és bizarr vigyorral a puncimra helyezem…levegőt sem veszek, nem tudom, hogy reagálsz ...majd megérzem a puha szád…emlékezetes vacsorád volt.