Hogyishíjják?

Annyira jó, ahogy már giccses.

Már mélyen alszol, holnap nagyon korán indulsz dolgozni. Kinn ülök az udvaron a tó mellett a stégen. Leírhatatlan a nyugalom ami körbevesz. Békalencse, nád, aranyhalak, nyíló rózsák, frissen vetett harsogó zöld fű. Harkály üti veri a fát, cinkecsalád a bokrok közt, friss családtagunk az ölembe dorombol. Te hoztad létre ezt a kis paradicsomot, na jó besegítettem ha nálad voltam én is. :)

Jó nézni, hogy a közösen ültetett, alkotott dolgok élnek virulnak.

Jó érzés az is, hogy a kapcsolatunk is él és virul. Nem nyafogunk, nem nyávogunk. Teszünk érte.

A napokban volt az első viharunk a 11 hónap alatt. De nem feladtuk, a sárba dobtuk, másfelé néztünk. Nem. Megoldottunk.

Aztán itt ez a bdsm is. Igaz mi nem azt csináljuk csak „szájpecekkel baszunk”, ahogy itt mondják de ez az a bizonyos pont az i betűn. Gyönyörűen kötözöl, van egy halomnyi játékszerünk, örömmel uralkodsz rajtam, ki nem szarja le, minek hívják? Tudtuk, mivel itt ismerkedtünk meg, hogy extrémebb lesz a szexuális életünk. Nem agyalunk, hogy működik e kapcsolatban a bdsm. Hogy mennyire mono, poli, kutyafittyfenyényi a kapcsolatunk.

Nincs hatalmas társadalmi életünk, nem jut minden napra egy party, nem tolonganak a bdsm kedvelő barátok az ajtóba, nem történik mindig pont valami fantasztikusan hihetetlen a környezetünkben.

Nincs is rá szükség. Vagyunk egymásnak és ez tökéletesen elég. Élünk. :)