Vasárnapi pillanatok

Hullámzik a tenger, hangja belopódzik a fülemen át a lelkemig. A tévé képernyőjének színei a mögötte lévő falon játékosan követik egymást. Hozzád bújva hallgatom, nézem, érzem.

A sült paradicsom illata belengi a konyhát. A vaj lágyan olvad a meleg kenyérszeletekre. A füstölt hal, a sajt íze orgiát rendez a számban.

A nyakörvön most lógott egy fém karika. Felcsatoltad a bilincseim, rögzítetted a karikához a kezeim. Felnyomtad a lábaim, rásimult a bőrbilincs a bokámra is. Összefűzted a kezeimmel.

Szeretem nézni ilyenkor az arcod. Komoly, átszellemült a szemeidben ott a vágy. Ahogy kiszolgáltatsz magadnak.

Végighúzod a korbácsot az egész testemen. Az arcomon elidőzöl vele, érzem a bőr izgató illatát. Szinte csak simogatsz, izgatsz vele. Ez most nem a fájdalomról szól.

Nézem, ahogy a kezed nekifeszül a láncnak. Tartod erősen a lábaim, hogy még mélyebbre merülhess bennem. Téped a hajam, befogod a szám, egyre durvábban lököd belém magad. Sikítok, provokállak, durva vagy. Élvezem.

Belém robbansz, érzem, ahogy a hüvelyem ritmusosan szívja belőled a kéjt.

A meleg takaró alatt, a falnak dőlve majszolom a csokit, élvezem, ahogy kezeimen csörögnek a láncok. Rád nézek, állad a kezedbe támasztva, mosolyogva mondod: az ezerarcú.

Hátam a mellkasodhoz simul, kezed szorítja a kezem, lábaink összegabalyodnak. Utolsó csókod ízével, mosolyogva ájulok bele álmaimba.