2016. 11. 14. 16:26 | Megjelent: 992x
...azaz egy nap amikor 8 órán át bújtunk a Dom és sub szerepbe...
Terveztük, hogy kipróbáljuk. Reggel ébredéstől amíg tudjuk csinálni...mert nekünk ez nem természetes, hogy használjuk a másikat, hogy alá, fölé rendelődünk..nem....ez csak egy játék, egy szerep.
Tudtuk, hogy nehéz lesz, egyrészt mivel megszoktuk a folyamatos szeretgetést, egymás közelségét, az érintéseket, valamint a humor ami elengedhetetlen a mindennapjainkban és ennek itt most nem volt helye.
Megbeszéltük, hogy egy betörni való "ribanc" leszek, aztán ha úgy érzem megy a teljes alázat, váltok.Tudom sokaknak ez nem tetszene hiszen ezt nem lehet "játszani" szerintük de hangsúlyozom a mi párkapcsolatunk a mindennapokban két határozott "domináns" (bár nem szeretjük ezt a szót) ember kapcsolata.
Hamar átszellemültünk. Élvezetem ezt a fokú kiszolgáltatottságot....de néha bizony a női önérzet és dac felülkerekedett bennem.
...nehéz volt, hogy a sarokba volt a helyem
....hogy térdelve ettem az asztal mellett
....hogy kiszolgáltalak minden helyzetbe, parancsra
...hogy próbáltál néha verbálisan alázni
...hogy nyers voltál és távolságtartó
Ezekből arra a következtetésre jutottam, hogy a "lelki oldala" ami nehéz nekem....hiszen...
.... a szexuális használatom minden percét imádtam és élveztem. Egy pillanatig sem színészkedtem, önmagam adtam.
A legnehezebbről írni sem tudok.
Eljuttattalak arra a pontra, hogy ki kelljen mondanom a menekülőszavam. Nem hittem, hogy sikerül. Messzire mentünk. A határunkig. Kimondtam. Megszenvedtük. Mindketten. Testileg és lelkileg.
....ez már inkább s/m játék volt de mindketten vágytunk rá milyen ezt megélni a másikkal..
Soha többé nem akarom ezt . Mivel lelkileg teljesen a helyemen vagyok nem vágyom az ilyen katartikus felszabadításra. Volt idő mikor szükségem volt erre. Most nem. Most szeretve vagyok.
Sok blogban olvasom a felszabadító sírást ilyen helyzetekben...igen, régen ilyen volt mikor még sebzett lélekkel kerestem a helyem...
... nem akarom többé látni azt ami a szemedben volt akkor...az fájt igazán....
Nem , nem vagyok submissív sokszor leírtam. És te sem vagy domináns.
Egy férfi és egy nő vagyunk akik szerelemmel szeretik egymást és vágyaink közös hangszeren játszanak. Ebbe belefér néha a D/s mint játék, mint egy fűszer, ami feldobja a szexuális életünket. De az egész ennél sokkal összetettebb, annyi minden van a palettánkon és oly színes.
Széles a skála a fájdalomtól a perverzióig.
...hogy te mit éreztél közben, elmesélted, hisz napokig elemeztük a saját reakcióink...
Van amibe még most sem vagyunk biztosak, most sem tudtuk megfejteni.
...csak egyet tudok biztosan, amit ott, akkor mondtam neked:
"Most még jobban szeretlek mint eddig bármikor!"
(mivel ezen az oldalon mindent támadásnak vesznek újra hangsúlyoznom kell, hogy a blog mindenki más vágyát tiszteletbe tartva íródott, a fent leírtak az én érzéseim )
Hozzászólások (3)
A párom szerint blogomba néhol mintha szabadkoznék, magyarázkodnék amiért ilyenek a vágyaink és nem úgy élem meg mint ahogy mások...lehet igaza van....
Tehát: bekaphatja mindenki aki szerint ez nem felel meg a bdsm nem létező nagykönyvének! ;)